2017. szeptember 22., péntek

Lénárd Sándor újra és újra

Az évek előrehaladtával egyre több olyan művel, szerzővel és írással találkozom, amelyet újra és újra elolvasok. 2-3 évente előveszem őket. Az élet különböző területeiről. Szakmai könyvek, életrajzok, bölcseletek, vagy egyebek. Hívogatnak, szinte kérik hogy újra és újra olvassam el őket. Mélyítsem az élményt és a megértést. Ebbe a sorba tartozik immár Lénárd Sándor is.
 
Most ősszel ismét "ellátogattam" általa a Donna Emma (vagy ahogy ő írta Donna Irma) völgyébe. Lenyűgöző utazás. Sok minden megérinti közben az embert. A kultúra, a humor, a humánum, az emelkedettség, és sok-sok egyéb tűnődés. 
 
Mi végre is vagyunk mi itt? Hogyan éljük az életet? Mi az ami fontos? Kik is vagyunk? Honnan és hová tartunk? És ne ijedjen meg a kedves olvasó, ezeket a súlyos kérdéseket nem nehézkes és nehezen emészthető transzcendens és misztikai csomagolásban kínálja számunkra Lénárd úr. Nem. A lehető legkönnyedebben, egy egyáltalán nem könnyű életút végén, ott a brazil őserdők mélyéről. 
 
Néhány szem zöldborsó, néhány hangnyi Bach fúga, dús páfrányok, tehenek, és a végtelennek tűnő legelők társaságában. Könnyedsége, embersége és emelkedettsége lenyűgöző, és magával ragadó. Lénárd Sándor újra és újra. Idén ősszel is.
 
 


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2017. szeptember 17., vasárnap

Túra 7. - A Fogorvos Sóhaja

Augusztus végi kellemes utazásunkat végül Baranyában zártuk Zsuzsával, egy fogorvos székében. Ennek a történetét olvashatod most itt kedves látogató, és ezzel záródik is a "Túra" sorozat.
 
Már évek óta járunk ehhez a fogorvoshoz, visszatérő páciensek vagyunk évről-évre. Kedves, vidám, derűs doktor.
 
Szerencsére most nem kellett nagy dolgokat végrehajtania a fogunkon, csak szolid "karbantartást", így hamar végzett, és utánunk nem is volt más páciens, így egy kicsit ott maradtunk még beszélgetni. Érdeklődött Bécsről és Ausztriáról. Mondta hogy ő mindig is ott szeretett volna élni.
 
Aztán ahogy egyre inkább belementünk a témába, ez a kedves vidám doktor egyre elkeseredettebb lett. Mondta hogy Baranya pusztul le. Szomorúan látja hogy mindenki távozik. A megye nem lép egyről a kettőre, szerencsétlenkedés van, és borzasztóan leépül. A környék állapota és az emberek mentalitása borzalmas.
 
Zsuzsa említette a fogorvosnak az egyik, Ausztriához közeli térséget, hogy az mennyire pörög az osztrákok miatt, és hogy ott mennyi fogorvos van. Mondta a doktor hogy tudja. Aztán hogy érzékeljük a helyzetet elmondta, hogy ő gyakornokoskodott ott, de már nem tudna beépülni az ottani magán-fogorvosi körbe, mert ahogy mondta, az ottani "fogorvos-maffia" kegyetlenül kicsinálná! Nem úgy van az, hogy ő csak úgy oda beteszi a lábát (rendelőjét).
 
Ez az a pillanat, ahol nyomatékosan fel kell hívnom a kedves olvasó figyelmét arra, hogy kellő súllyal tekintsen a fenti sorokra. Érdemes ugyanis a dolog mélyére hatolni, és észlelni a helyzet súlyát. Tehát nem afféle Bronx-i kemény legényekről van szó. Nem is Tony Soprano embereiről, vagy valamilyen vad, orosz oligarcháról. Nem, bizony. Diplomás, értelmiségi rétegről, orvosokról, akikről ez a hír megy a szakmában, hogy "kegyetlenül kicsinálnák", ha valaki ott egy új praxist nyitna. Még az a "szerencse", hogy az ország a migránsoktól és Soros Györgytől retteg...
 
A doktor azért megemlítette, hogy van ott a környéken egy lakása, ami ki van adva albérletbe, ugyanis a környék állítólag tele van szabolcsiakkal, borsodiakkal, meg más, az ország keleti részéből jövő családokkal, akik onnan járnak át dolgozni Ausztriába. Így aztán az ottani környék gazdasági pörgésből azért mégiscsak részesedik valamelyest.
 
Ausztriában nem szeretne alkalmazottnak menni, a "doktor-maffiával" nem akar újat húzni, a baranyai állapotok pedig teljesen elkeserítik, így aztán nagyon lehangolt.
 
Van egy szerény, csöndes asszisztens is mellette már régóta, aki a beszélgetés ennél a részénél rám nézett, és halkan megjegyezte, már többször mondtam a doktor úrnak, hogy menjünk Angliába.
 
Magyarország. 2017.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2017. szeptember 14., csütörtök

Túra 6. - Az óvatos professzor

Hajlott hátú, idős úr vitte tányérját a wellnesshotelben, majd leült és jóízűen enni kezdett. Valahogy ismerősnek tűnt. Láttam aztán később is. Az ebédnél, a vacsoránál, meg kávézgatva, újságot olvasva a szálloda teraszán. Valahonnan bizony ismerős.

Aztán rájöttem, és mondtam is Zsuzsának, hogy ez az öregúr bizony az az úr, akit már többször is láttam a TV-ben. (nevezzük itt most csak professzor úrnak) Olvastam is tőle cikkeket, meg a köztudatban van, hogy elég nagy koponya. A szakterületét most itt fedje jótékony homály, nem szeretném ha felismernék. A hatalmas szaktudása mellett pedig van egy másik különleges tulajdonsága is. A vagánysága!

Nagy dumája van, legalábbis így emlékeztem rá. Meg hogy azért keményen meg is tudja mondani a véleményét a közéleti témákban, a vagányság mellett természetesen a maga nagyon is intelligens módján.

Vajon tényleg ő lehet az? - gondolkodtam magamban.

Aztán egyik délután a szauna utáni lehűlés folyamában, a hideg vizes medencében hűsöltem, amikor pont odaúszott mellém, gondoltam akkor csak rákérdezek.

A professzor úr? - kérdeztem tőle.

Válaszolt hogy igen, ő az.

Mondtam hogy még nem találkoztunk, én a TV-ből ismerem. De aztán kérdeztem hogy mostanában nem nagyon látom, mi az oka?

Rám nézett, aztán a vagány öregúr picit halkabban mondta, mostanában már jobb ha az ember óvatos! A fejével még bólintott is hogy nyomatékot adjon neki, a szemöldökét felhúzta, és mondta hogy jobb a békesség! Az ember inkább ne ugráljon, mert megütheti magát.

Ekkor eszembe jutott egy pár hete készült interjú, szintén egy ritkán látott, hasonlóan vagány öregúrral, Verebes Istvánnal.

Ugyanezeket mondta, az egykor mindenkinek beszóló, jó értelemben vett nagy dumás Verebes, hogy most már sokkal de sokkal óvatosabban fogalmaz. Nem nyilatkozik, mert félti a családja és a gyerekei egzisztenciáját, nem akar nekik gondolt okozni!

De nem hiányoznak az interjúk. - folytatta a medencében az öregúr.

Sokan csak a megélhetés miatt járnak rendszeresen be a stúdiókba - mondta. Neki nincs erre szüksége. Nincs rászorulva a TV nyújtotta reklámra meg ismertségre, különben is nem a képernyőből él, mondta hogy egyébként megvan a pénze. Itt Bükfürdőn törzsvendég, hosszú évek óta idejár, imádja. Pár dolgot mesélt még a környékről, aztán továbbúszott, én meg elgondolkodtam.

Verebes és a professzor úr, nagy dumás, vagány és intelligens öregurak hallgatnak el félelmükben. Nagy tudású, tapasztalt emberek, akik egyébként olyanokat tudnának mondani a társadalomnak, amit azért csak érdemes lenne meghallgatni. Mindenesetre erre nincs igény.

Gálvölgyi János fogalmazta ezt meg szintén egy nem régi interjúban. Mondta hogy nem kell meglepődni, a nagy többségnek ez tetszik, hogy ilyen az ország. A nagy többséget nem zavarja hogy süllyed az ország minden szinten. Nem akarnak mást, ebben érzik komfortosan magukat, jó ez így nekik, aztán ennyi. Mondta kicsit keserűen, kicsit szomorúan Gálvölgyi.

Hát, ha ennyi, akkor ennyi.

Aztán szépen lassan a Szauna-Medence-Svédasztal bermuda háromszög ismét csak elnyelt engem is, a professzor urat is, és átadtuk magunkat a wellness csendes élvezetének.


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

ui: Tényleg, ennyi? A túra után hazatérve tovább gondolkoztam. Tényleg, ennyi lenne ez az ország? Ennyi az emberek szintje? A tompaság, a letargia, az ostobaság, az arrogancia és a megfélemlítés légköre? Meg a retyerutya.

És akkor ezeken gondolkozva olvasom a napokban, hogy Nagy Bandó András is kemény szavakkal bátorítja a színpadi kollegáját, hogy ne féljen! Itt tartunk? A rendszerváltás után 27 évvel itt tart az ország? Úgy tűnik igen. Hát, ha ennyi, akkor ennyi.
 
Túra 1. - Szaunalepedő, Bakancs, Fogorvosi szék >>
Túra 2. - A fák >>
Túra 3. - A Korona >>
Túra 4. - Pokoj Vydavatel >>
Túra 5. - Segafredo >>
Túra 7. - A Fogorvos Sóhaja >> 


Társadalmi célú hirdetés:

2017. szeptember 10., vasárnap

Túra 5. - Segafredo



A kellemes nyári estéken ahogy Bükfürdőn sétálgattunk, szembejött ez a Segafredo embléma. A történet érdekessége, hogy a Segafredo kávémárka tulajdonosa a Massimo Zanetti olasz cégcsoport. Velük idén kerültem közelebbi kapcsolatba. 

Az ingatlanos üzletek mellett ugyanis, idén befektettem ebbe a Massimo Zanetti cégcsoportba. Megvettem egy kis részét a cégnek tavasszal, és most amikor szembejött velem a márkajel Bükfürdőn, jót mosolyogtam, és gondoltam legyen erről egy fotó emlékbe. A privát gyűjteményemben több ilyen, a Segafredo-val kapcsolatos kép is van, de ezt a mostanit, mivel kötődik az augusztusi túránkhoz, gondoltam érdekességként megosztom itt a blogon is.

Az espresso

és a cappuccino finom ízei mellett, hadd hívjam fel még a figyelmét a foci kedvelőinek is, ugyanis a bringások mellett a következő években a Juventus csapat hivatalos szponzora is lesz a cég.

Ennyit a sportról. Nincs más hátra, mint egy csésze finom, olaszos Segafredo. És érdekességként még hozzá egy archív reklámvideó a marketing és a kávé világ kotyogósából, valahonnan a 80-as évek Itáliájából:

"Caffè Segafredo. Quello buono."



Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Túra 3. - A Korona >>
Túra 4. - Pokoj Vydavatel >>
Túra 6. - Az óvatos professzor >>
Túra 7. - A Fogorvos Sóhaja >>

Társadalmi célú hirdetés: