2017. szeptember 22., péntek

Lénárd Sándor újra és újra

Az évek előrehaladtával egyre több olyan művel, szerzővel és írással találkozom, amelyet újra és újra elolvasok. 2-3 évente előveszem őket. Az élet különböző területeiről. Szakmai könyvek, életrajzok, bölcseletek, vagy egyebek. Hívogatnak, szinte kérik hogy újra és újra olvassam el őket. Mélyítsem az élményt és a megértést. Ebbe a sorba tartozik immár Lénárd Sándor is.
 
Most ősszel ismét "ellátogattam" általa a Donna Emma (vagy ahogy ő írta Donna Irma) völgyébe. Lenyűgöző utazás. Sok minden megérinti közben az embert. A kultúra, a humor, a humánum, az emelkedettség, és sok-sok egyéb tűnődés. 
 
Mi végre is vagyunk mi itt? Hogyan éljük az életet? Mi az ami fontos? Kik is vagyunk? Honnan és hová tartunk? És ne ijedjen meg a kedves olvasó, ezeket a súlyos kérdéseket nem nehézkes és nehezen emészthető transzcendens és misztikai csomagolásban kínálja számunkra Lénárd úr. Nem. A lehető legkönnyedebben, egy egyáltalán nem könnyű életút végén, ott a brazil őserdők mélyéről. 
 
Néhány szem zöldborsó, néhány hangnyi Bach fúga, dús páfrányok, tehenek, és a végtelennek tűnő legelők társaságában. Könnyedsége, embersége és emelkedettsége lenyűgöző, és magával ragadó. Lénárd Sándor újra és újra. Idén ősszel is.
 
 


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés: