2017. január 11., szerda

Tolsztoj - Napló


Egy életnyi tudatosság egy könyvbe sűrítve
 
A mostani fagyos téli estéken Tolsztoj Naplóját olvasgatom. Shri Mataji említette róla hogy egy nagy, önmegvalósult lélek, és hogy nagyon befelé forduló ember volt. Naplójából ez a befelé fordultság, és a tudatosság is átjön. Sőt, még több is!
 
Érdekes megfigyelni
 
az ilyen jellegű naplókban (pl. a Széchenyi -ében is) hogy az utókor milyen képet alakít ki magában az illetőről, és hogy ahhoz képest a hétköznapjai mennyire mások voltak néha. Nagy emberek nagy életében ugyanúgy benne vannak a hétköznapi, emberi gyarlóságok is. Pl. amikor Széchenyi nem bírja már magát türtőztetni, és pulykatolvajoknak hívja politikai riválisait, és egyéb, elég kemény szavakkal jellemez sokakat, vagy itt most, amikor pl. Tolsztoj arról ír hogy hmmm... nyilvános házak örömei után szaladgál. Szóval meglepő dolgok, és mindezekkel együtt mégis csodálatosnak tartom ezeket az önéletrajzi naplókat.
 
Egy életnyi tudatosság
 
egy könyvbe sűrítve. Tolsztoj alaposan leírja hogy milyen gondolatok, kétségek és érzelmek járják át a lényét. Már fiatalon elkezdi írni a naplóját, amelyet évtizedeken keresztül vezet. Egy intelligens és érzékeny ember, valóban befelé forduló, lélek és gondolatrezdüléseit kapjuk meg e könyv által. Lenyűgöző az egész, és persze elgondolkodtató is. Még nem értem a könyv végére, de már most nehéz választanom abból a sok remek naplórészletből, amit érdemes lenne idehoznom a kolostor udvarára.
 
Alaposan ír a hétköznapi élet tevékenységeiről, a családi, baráti viszonyairól, vidékről, városról, és persze ahogy halad az idő, egyre mélyebben megy a vallás és a filozófia világába. 
 
A teljesség igénye nélkül álljon itt most egy kis rész Tolsztoj vívódásaiból, gondolataiból:
 
1888. December 7.
(részlet)
 
"Tegnap azt gondoltam: az embereket szolgálni? De hogyan, mivel szolgálni? Nem pénzzel, sőt, még csak nem is fizikai szolgálatokkal. Mások kedvéért letisztítani a korcsolyapályát, csizmát varrni, fehérneműt mosni, éjszaka beteg mellett virrasztani, mindez jó, talán jobb is, mintha önmagunkért tennénk, de talán lényegében haszontalan. Egy dolog hasznos és szükséges: megtanítani az embert, hogy helyesen éljen. De hogyan lehet ezt elérni?
 
Egy módja van: nekünk magunknak kell jól élnünk. A becsapás ott van, amikor úgy akarnak tanítani, hogy látható legyen a tanítás eredménye, és ilyenkor elkerülhetetlen a szavakon keresztül történő tanítás. A saját életünk példájával történő tanítás - legyen bár legesleghitelesebb, ám - szinte soha - nem látod meg az eredményét. És nem marad más hátra: jól kell élni. Segíts, Atyám!"
 
- - -

Az idézet
 
sok mindent felvethet. Nem szükséges se egyet érteni, se vitatkozni vele, pusztán megfontolni, továbbgondolni érdemes a fenti sorokat. Tovább gondolni és meditálni olyan dolgokon, mint "jó élet", "helyes élet", "saját életünk példájával" stb. stb.
 
Ezek a fagyos téli esték
 
és a benti meleg szobák kiváló környezet adnak némi befelé fordulásra. Az Erő, és egy bögre tea legyen Veled!
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés: