2017. szeptember 22., péntek

Lénárd Sándor újra és újra

Az évek előrehaladtával egyre több olyan művel, szerzővel és írással találkozom, amelyet újra és újra elolvasok. 2-3 évente előveszem őket. Az élet különböző területeiről. Szakmai könyvek, életrajzok, bölcseletek, vagy egyebek. Hívogatnak, szinte kérik hogy újra és újra olvassam el őket. Mélyítsem az élményt és a megértést. Ebbe a sorba tartozik immár Lénárd Sándor is.
 
Most ősszel ismét "ellátogattam" általa a Donna Emma (vagy ahogy ő írta Donna Irma) völgyébe. Lenyűgöző utazás. Sok minden megérinti közben az embert. A kultúra, a humor, a humánum, az emelkedettség, és sok-sok egyéb tűnődés. 
 
Mi végre is vagyunk mi itt? Hogyan éljük az életet? Mi az ami fontos? Kik is vagyunk? Honnan és hová tartunk? És ne ijedjen meg a kedves olvasó, ezeket a súlyos kérdéseket nem nehézkes és nehezen emészthető transzcendens és misztikai csomagolásban kínálja számunkra Lénárd úr. Nem. A lehető legkönnyedebben, egy egyáltalán nem könnyű életút végén, ott a brazil őserdők mélyéről. 
 
Néhány szem zöldborsó, néhány hangnyi Bach fúga, dús páfrányok, tehenek, és a végtelennek tűnő legelők társaságában. Könnyedsége, embersége és emelkedettsége lenyűgöző, és magával ragadó. Lénárd Sándor újra és újra. Idén ősszel is.
 
 


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2017. szeptember 17., vasárnap

Túra 7. - A Fogorvos Sóhaja

Augusztus végi kellemes utazásunkat végül Baranyában zártuk Zsuzsával, egy fogorvos székében. Ennek a történetét olvashatod most itt kedves látogató, és ezzel záródik is a "Túra" sorozat.
 
Már évek óta járunk ehhez a fogorvoshoz, visszatérő páciensek vagyunk évről-évre. Kedves, vidám, derűs doktor.
 
Szerencsére most nem kellett nagy dolgokat végrehajtania a fogunkon, csak szolid "karbantartást", így hamar végzett, és utánunk nem is volt más páciens, így egy kicsit ott maradtunk még beszélgetni. Érdeklődött Bécsről és Ausztriáról. Mondta hogy ő mindig is ott szeretett volna élni.
 
Aztán ahogy egyre inkább belementünk a témába, ez a kedves vidám doktor egyre elkeseredettebb lett. Mondta hogy Baranya pusztul le. Szomorúan látja hogy mindenki távozik. A megye nem lép egyről a kettőre, szerencsétlenkedés van, és borzasztóan leépül. A környék állapota és az emberek mentalitása borzalmas.
 
Zsuzsa említette a fogorvosnak az egyik, Ausztriához közeli térséget, hogy az mennyire pörög az osztrákok miatt, és hogy ott mennyi fogorvos van. Mondta a doktor hogy tudja. Aztán hogy érzékeljük a helyzetet elmondta, hogy ő gyakornokoskodott ott, de már nem tudna beépülni az ottani magán-fogorvosi körbe, mert ahogy mondta, az ottani "fogorvos-maffia" kegyetlenül kicsinálná! Nem úgy van az, hogy ő csak úgy oda beteszi a lábát (rendelőjét).
 
Ez az a pillanat, ahol nyomatékosan fel kell hívnom a kedves olvasó figyelmét arra, hogy kellő súllyal tekintsen a fenti sorokra. Érdemes ugyanis a dolog mélyére hatolni, és észlelni a helyzet súlyát. Tehát nem afféle Bronx-i kemény legényekről van szó. Nem is Tony Soprano embereiről, vagy valamilyen vad, orosz oligarcháról. Nem, bizony. Diplomás, értelmiségi rétegről, orvosokról, akikről ez a hír megy a szakmában, hogy "kegyetlenül kicsinálnák", ha valaki ott egy új praxist nyitna. Még az a "szerencse", hogy az ország a migránsoktól és Soros Györgytől retteg...
 
A doktor azért megemlítette, hogy van ott a környéken egy lakása, ami ki van adva albérletbe, ugyanis a környék állítólag tele van szabolcsiakkal, borsodiakkal, meg más, az ország keleti részéből jövő családokkal, akik onnan járnak át dolgozni Ausztriába. Így aztán az ottani környék gazdasági pörgésből azért mégiscsak részesedik valamelyest.
 
Ausztriában nem szeretne alkalmazottnak menni, a "doktor-maffiával" nem akar újat húzni, a baranyai állapotok pedig teljesen elkeserítik, így aztán nagyon lehangolt.
 
Van egy szerény, csöndes asszisztens is mellette már régóta, aki a beszélgetés ennél a részénél rám nézett, és halkan megjegyezte, már többször mondtam a doktor úrnak, hogy menjünk Angliába.
 
Magyarország. 2017.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2017. szeptember 14., csütörtök

Túra 6. - Az óvatos professzor

Hajlott hátú, idős úr vitte tányérját a wellnesshotelben, majd leült és jóízűen enni kezdett. Valahogy ismerősnek tűnt. Láttam aztán később is. Az ebédnél, a vacsoránál, meg kávézgatva, újságot olvasva a szálloda teraszán. Valahonnan bizony ismerős.

Aztán rájöttem, és mondtam is Zsuzsának, hogy ez az öregúr bizony az az úr, akit már többször is láttam a TV-ben. (nevezzük itt most csak professzor úrnak) Olvastam is tőle cikkeket, meg a köztudatban van, hogy elég nagy koponya. A szakterületét most itt fedje jótékony homály, nem szeretném ha felismernék. A hatalmas szaktudása mellett pedig van egy másik különleges tulajdonsága is. A vagánysága!

Nagy dumája van, legalábbis így emlékeztem rá. Meg hogy azért keményen meg is tudja mondani a véleményét a közéleti témákban, a vagányság mellett természetesen a maga nagyon is intelligens módján.

Vajon tényleg ő lehet az? - gondolkodtam magamban.

Aztán egyik délután a szauna utáni lehűlés folyamában, a hideg vizes medencében hűsöltem, amikor pont odaúszott mellém, gondoltam akkor csak rákérdezek.

A professzor úr? - kérdeztem tőle.

Válaszolt hogy igen, ő az.

Mondtam hogy még nem találkoztunk, én a TV-ből ismerem. De aztán kérdeztem hogy mostanában nem nagyon látom, mi az oka?

Rám nézett, aztán a vagány öregúr picit halkabban mondta, mostanában már jobb ha az ember óvatos! A fejével még bólintott is hogy nyomatékot adjon neki, a szemöldökét felhúzta, és mondta hogy jobb a békesség! Az ember inkább ne ugráljon, mert megütheti magát.

Ekkor eszembe jutott egy pár hete készült interjú, szintén egy ritkán látott, hasonlóan vagány öregúrral, Verebes Istvánnal.

Ugyanezeket mondta, az egykor mindenkinek beszóló, jó értelemben vett nagy dumás Verebes, hogy most már sokkal de sokkal óvatosabban fogalmaz. Nem nyilatkozik, mert félti a családja és a gyerekei egzisztenciáját, nem akar nekik gondolt okozni!

De nem hiányoznak az interjúk. - folytatta a medencében az öregúr.

Sokan csak a megélhetés miatt járnak rendszeresen be a stúdiókba - mondta. Neki nincs erre szüksége. Nincs rászorulva a TV nyújtotta reklámra meg ismertségre, különben is nem a képernyőből él, mondta hogy egyébként megvan a pénze. Itt Bükfürdőn törzsvendég, hosszú évek óta idejár, imádja. Pár dolgot mesélt még a környékről, aztán továbbúszott, én meg elgondolkodtam.

Verebes és a professzor úr, nagy dumás, vagány és intelligens öregurak hallgatnak el félelmükben. Nagy tudású, tapasztalt emberek, akik egyébként olyanokat tudnának mondani a társadalomnak, amit azért csak érdemes lenne meghallgatni. Mindenesetre erre nincs igény.

Gálvölgyi János fogalmazta ezt meg szintén egy nem régi interjúban. Mondta hogy nem kell meglepődni, a nagy többségnek ez tetszik, hogy ilyen az ország. A nagy többséget nem zavarja hogy süllyed az ország minden szinten. Nem akarnak mást, ebben érzik komfortosan magukat, jó ez így nekik, aztán ennyi. Mondta kicsit keserűen, kicsit szomorúan Gálvölgyi.

Hát, ha ennyi, akkor ennyi.

Aztán szépen lassan a Szauna-Medence-Svédasztal bermuda háromszög ismét csak elnyelt engem is, a professzor urat is, és átadtuk magunkat a wellness csendes élvezetének.


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

ui: Tényleg, ennyi? A túra után hazatérve tovább gondolkoztam. Tényleg, ennyi lenne ez az ország? Ennyi az emberek szintje? A tompaság, a letargia, az ostobaság, az arrogancia és a megfélemlítés légköre? Meg a retyerutya.

És akkor ezeken gondolkozva olvasom a napokban, hogy Nagy Bandó András is kemény szavakkal bátorítja a színpadi kollegáját, hogy ne féljen! Itt tartunk? A rendszerváltás után 27 évvel itt tart az ország? Úgy tűnik igen. Hát, ha ennyi, akkor ennyi.
 
Túra 1. - Szaunalepedő, Bakancs, Fogorvosi szék >>
Túra 2. - A fák >>
Túra 3. - A Korona >>
Túra 4. - Pokoj Vydavatel >>
Túra 5. - Segafredo >>
Túra 7. - A Fogorvos Sóhaja >> 


Társadalmi célú hirdetés:

2017. szeptember 10., vasárnap

Túra 5. - Segafredo



A kellemes nyári estéken ahogy Bükfürdőn sétálgattunk, szembejött ez a Segafredo embléma. A történet érdekessége, hogy a Segafredo kávémárka tulajdonosa a Massimo Zanetti olasz cégcsoport. Velük idén kerültem közelebbi kapcsolatba. 

Az ingatlanos üzletek mellett ugyanis, idén befektettem ebbe a Massimo Zanetti cégcsoportba. Megvettem egy kis részét a cégnek tavasszal, és most amikor szembejött velem a márkajel Bükfürdőn, jót mosolyogtam, és gondoltam legyen erről egy fotó emlékbe. A privát gyűjteményemben több ilyen, a Segafredo-val kapcsolatos kép is van, de ezt a mostanit, mivel kötődik az augusztusi túránkhoz, gondoltam érdekességként megosztom itt a blogon is.

Az espresso

és a cappuccino finom ízei mellett, hadd hívjam fel még a figyelmét a foci kedvelőinek is, ugyanis a bringások mellett a következő években a Juventus csapat hivatalos szponzora is lesz a cég.

Ennyit a sportról. Nincs más hátra, mint egy csésze finom, olaszos Segafredo. És érdekességként még hozzá egy archív reklámvideó a marketing és a kávé világ kotyogósából, valahonnan a 80-as évek Itáliájából:

"Caffè Segafredo. Quello buono."



Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Túra 3. - A Korona >>
Túra 4. - Pokoj Vydavatel >>
Túra 6. - Az óvatos professzor >>
Túra 7. - A Fogorvos Sóhaja >>

Társadalmi célú hirdetés:

2017. szeptember 8., péntek

Túra 4. - Pokoj Vydavatel

Nyár végi magyarországi túránkon nem hagyhattuk ki a csodás gyógyvizeket sem. A wellness-fitness életérzés jegyében töltöttünk el néhány napot Zsuzsával Bükfürdőn.

Teljesen elveszve a Medence-Szauna-Svédasztal bermuda háromszögben, hamar felmondja szolgálatát az ember izomzata, kellőképpen ellazul, és már csak a boldog lebegés marad a táj fölött. Ilyen képességű izomzattal, és a létezés ilyen kellemes lebegésében már meg sem kíséreltem technikai eszközök cipelését, így az első napokban fényképek sem készültek.

Viszont az esti séta során történt érdekes megfigyelés, az igen!

Mintha letűnt korok köszönnének vissza a megkopott és megritkult "Zimmer Frei" táblácskákkal, ugyanis melléjük, föléjük, alájuk, már egyre inkább a cseh nyelvű invitálás került: Pokoj Vydavatel.

Bükfürdő tele van csehekkel. Eladó ház alig. Parkolók tele. Az éttermek udvarán pedig kellemes, esti, élő zene.

Ahogy egykori kollegám mondaná, "pörög a piac!"


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Túra 1. - Szaunalepedő, Bakancs, Fogorvosi szék >>
Túra 2. - A fák >>
Túra 3. - A Korona >>

Társadalmi célú hirdetés:

2017. szeptember 5., kedd

Túra 3. - A Korona


Kép: MNO

Magyarországi túránk alatt vettem néhány olvasnivalót, és az egyik hétvégi kiadványban szembejött velem a fenti karikatúra. A Borgiák féle bejegyzés jutott eszembe rögtön, hiszen annak egy része pont erről szól. A fenti képen látható jelenségről.

Aztán ennek, és a hozzá köthető mentalitásnak több, kézzel fogható jelét is láttam és tapasztaltam a túra alatt ismét, amiből meg is fogok osztani itt párat. Tanulságosak. Persze, aki szívesebben dugja struccként a fejét a homokba, annak ez nem fog tetszeni. Mint ahogy gondolom a "Tibike" által emlegetett, Felcsút és a Suttyó Dubaj témája sem tetszik sokaknak, pedig mindent elmond Magyarország állapotáról. Mint a fenti kép is.

(Bár, ahogy hallom, a "Dubajba" látogató műértő közönség is hangot ad már a nemtetszésének. Ki tudja, talán mégis van remény.)

Szóval, a túra alatt szerzett elgondolkodtató benyomásaim megírása itt a kolostor udvarán lehet hogy nem fog tetszeni sokaknak, mert nem lesz eléggé pozitív, nem lesz eléggé büszke, nem lesz eléggé rátarti, nem lesz eléggé önámító és sikerpropaganda szagú, nem lesz eléggé "magyar", ellenben lesz... azt majd az olvasó döntse el hogy milyen lesz. 

"Múlt, Jelen, Velem"

Ez a falu szlogene. Továbbra is bandukolva Velem községben, volt hogy szóba elegyedtünk helyiekkel. Pl. találkozva egy vidám és vagány, lendületes, középkorú hölggyel, aki aztán belemerülve a sztorizásba, rengeteg mindent mesélt a falu életéről.

Említette hogy mennyi fejlesztést lehetne csinálni ebben a gyönyörű kis községben, aztán mesélt a környékbeli politikai kiskirályokról, korrupcióról, NagyMagyarkodásról, tehetetlenségről, rossz indulatról, szóval a helyi nehézségekről is.

Mondta a hölgy, hogy sokkal többet foglalkoznak az itteniek a múlttal, ő inkább a jövővel szeretne.

Zsuzsával mi most ezekben a napokban nem nagyon tudtunk a falunak se a múltjába, se a jövőjébe belefolyni, a jelenébe viszont igen, így elindultunk a környező erdők irányába...


A Korona

"Megkoronázva" a környéken eltöltött idő vegyes élményeit, ellátogattunk az egyik helyi nevezetességhez is. A második világháború végén itt bújtatták a magyar koronát egy ideig. Láttam a neten ez ügyben fotókat. Szépen feldíszített és felújított ünnepi bunker lett mára a helyszín, nemzeti színű szalagokkal, meg minden egyébbel, ahogy kell, ahogy illik. Gondoltam nézzük meg, ha már itt vagyunk. Mikor megláttam, a döbbenettől leesett az állam!
.
Komoly kétségek közt vívódtam,

hogy lefotózzam és bemutassam itt a blogon, de aztán az említés szintjénél jobban már nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni senkit. Ugyanis szégyenteljes és borzalmas állapotban van ez a Naagy-Naagy Nemzeti Büszkeséggel átitatott téma és helyszín, ott a falu közepén, a község szívében. Lepusztulva, lerongyolódva, szakadtan, szegényesen, borzalmas állapotban. Igazi igénytelen hungarikum. (De jellemző módon óriási büszkeséggel átitatva. Büszkeség? Könyörgöm, mire? És ezt nem csak erre, hanem úgy általában kérdezem.)
.
Nézegettem körbe-körbe,

hátha találok ott néhány melldöngető és hangoskodó nagymagyart, mélymagyart, néhány nemzeti érzelemtől túlcsordult szívű büszke honpolgárt, hogy megkérdezzem, ezt itt most hogy? Zsuzsával nézelődtünk körbe-körbe, és sehol senki, akitől érdeklődni lehetne e borzalmas hanyagság és igénytelenség kapcsán. Sehol senki. Se egy mélymagyar, se egy nagymagyar, se egy székely, se egy zsidó, se egy tót, se egy sváb, se egy cigány, de még migránsok se...

Ott áll a bunker a nagy magyar történelmi büszkeséggel magában, igénytelenül, lerongyolódva. De legalább a falu körül az erdő szép volt. Az is valami.


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén
Túra 2. - A fák >>
Túra 4. - Pokoj Vydavatel >>
Túra 5. - Segafredo >>
Túra 6. - Az óvatos professzor >>
Túra 7. - A Fogorvos Sóhaja >>

Társadalmi célú hirdetés:

2017. szeptember 3., vasárnap

Túra 2. - A fák



Túrabakancsunk kitartóan taposta az ösvényeket, erdőket és mezőket. "Velem" falu egy csöndes kis völgyben húzódik meg sajátos mikroklímával. Néhány kép:

A Szent Vid-hegy kápolnája

Alulról
Majd fentről

Az erdők már önmagukban is szépek és megnyugtatóak. Azonban amikor a túrázókat még hasznos információkkal is ellátja az erdészet, az szerintem külön egy érdem, követendő és fejlesztendő remek dolog. Felemelő az is ha gyönyörködik az ember a természet szépségében, közben ha ez még kiegészül hasznos tudnivalókkal is, na úgy kerek igazán a történet.

Nagyításhoz klikk a képre
.
Részlet a fenti képen látható tábláról:

"Mária Terézia erdőrendtartásának megjelenése óta (1770) az erdész legfontosabb kötelessége: új faállományt ültetni a letermelt helyére, azaz felújítani az erdőt. Természetesen a Szépkilátónál is ez történt, történik. Az erdő felújítása ugyanis egy folyamat, mely 10-12 évig is eltarthat, eredménye egy legalább 1,5 m átlagmagasságú faállomány, majd ennek létrehozása után kezdődhet az erdő nevelése."


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Túra 3. - A Korona >>
Túra 4. - Pokoj Vydavatel >>
Túra 5. - Segafredo >>
Túra 6. - Az óvatos professzor >>
Túra 7. - A Fogorvos Sóhaja >>

Társadalmi célú hirdetés:

2017. szeptember 1., péntek

Túra 1. - Szaunalepedő, Bakancs, Fogorvosi szék


Augusztus végén lezártam a nyár végi összesítést itt a kolostor udvarán, aztán Zsuzsával bőröndbe pakoltunk és irány Magyarország! Magunk mögött hagytuk Mozart földjét, hogy szétnézzünk Nyugat-Magyarország lankás dombjai közt, túrabakanccsal bejárjuk az erdőket, szauna izzasszon, testünket termálvíz kényeztesse, fogunkat pedig szakértő kezek fúrják. Hosszú, kellemes nyári napok, különleges tapasztalások, érdekes benyomások, és gyönyörű tájak voltak.
.
Útinapló jelleggel küldtem a rokonoknak az emaileket, hogy merre járunk, miket hallunk, miket látunk. Aztán arra gondoltam, hogy talán hasznos lenne ezek közül a levelek közül néhányat megosztani itt a kolostor udvarán is.

Nem meditatív jellegűek ezek a levelek, viszont elgondolkodtató dolgokról, emberekről, történetekről, szóval magáról az életünkről szólnak. A rokonoknak küldött privát sorok picit csiszolt, rendezett, szerkesztett formában kerülnek majd itt bemutatásra. Nem is mindegyik, csupán azok, amelyek a szélesebb olvasói közönség számára is érdekesek, tanulságosak lehetnek. Ezekről fognak szólnak a következő napok itt a kolostor udvarán. Ha van kedved, maradj, tűnődj, nézelődj.
.

.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Túra 2. - A fák >>
Túra 3. - A Korona >> 
Túra 4. - Pokoj Vydavatel >>
Túra 5. - Segafredo >>
Túra 6. - Az óvatos professzor >>
Túra 7. - A Fogorvos Sóhaja >>

Társadalmi célú hirdetés:

2017. augusztus 22., kedd

nyár


harmatot söpör
le magáról a harcos
íja végivel

Josza Buszon

Hamarosan beköszönt a falevélsöprés ideje. Azonban addig is, nézzük mivel teltek a hosszú forró nyári napok itt a kolostor tűnődő, hűvös és meditatív udvarán:


JÚNIUS

- Abraham Lincoln >>>

- Mesterséges Intelligencia >>>

- Jung Szeminárium >>>

- A teknős ritmusa >>>


JÚLIUS

- Hangulatjelentés >>>

- A remete >>>

- Gó >>>

- Gó játszma magasabb szinteken >>>


AUGUSZTUS


- A Felkelő Nap Országa >>>


- Borgiák >>>

- - -

Korábbi évek nyári, kolostoros blogbejegyzéseit pedig itt találod:
 
2016 nyara >>>
2015 nyara >>>
2014 nyara >>>
2013 nyara >>>
2012 nyara >>>
2011 nyara >>> 
 
2010, 2009, és 2008 nyári blogbejegyzései még nem kerültek ilyen formában összesítésre, de azokat is megtalálod jobb oldalon, a blog archivumában. Kellemes olvasgatást kívánok hozzá! Találkozunk ősszel.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2017. augusztus 15., kedd

Borgiák

Kép: HBO

"egyértelműen a pápaság legsötétebb alakja"
 
"11 évig tartó pontifikátusa alatt gátlástalan hatalomgyakorlatával és erkölcstelen életmódjával vált hírhedtté"
 
Főszerepben
 
tehát a hatalom. Ismét. Azon gondolkoztam mostanában a HBO nagyszerű sorozatát, a Borgiákat nézve, hogy van annál súlyosabb dolog, mint amikor az "Isten munkáját végezzük" címszóval zajlik a felfújódás, a pöffeszkedés, és a dominancia? Amikor a hatalomvágy burjánzása már Isten nevében zajlik.
 
Hasonló történik

amikor a politikában kap nemesi színezetet a gátlástalan hatalomvágy. Vagyis, amikor a "nemzet" nevében történik a gőg, a rablás, és az uralkodni vágyás. Populista és nacionalista színezetet kap. És a nép pedig boldogan ájul el tőle. Imádja. Borzong a gyönyörtől, hogy végre valaki az ő nemzetének az érdekeit hajtja. Ahogy Bödőcs Tibor klasszikusából ismerhető: "Magyar ütőérre magyar vámpírt!" Ugye-ugye? Egy magyar vámpír, azért mégiscsak MAGYAR vámpír, nem? Mégiscsak jobb, mint egy "idegenszívű".
 
Ennek a helyzetnek
 
a súlyosabb verziója az, amikor már Isten nevében történik az uralkodás, a rablás, és a hatalomvágy. Tehát nemcsak egy nemzet érdekében! Nem-nem. Itt már annál is magasztosabb szintre megyünk. Maga, az Isten érdekében és nevében történik a dominancia!

Kérdezem itt a kolostor udvarán a látogatótól, kijelenthető-e hogy az emberek többségében még ma is létező igény van ilyen irányultságú "vámpírok" vérszívására? Számomra úgy tűnik, sajnos igen. A nemzet nevében történő vérszívásra is, és az Isten nevében történőre is. Valahogy mintha nem szűnne ez. Nagy tömegek részéről bizony igény volt is, van is. Vajon lesz is?
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2017. augusztus 12., szombat

Librarius és a gó játék


A bécsi gó klubban tett látogatással kapcsolatban beszámolt a témáról a Librarius, kortárs kulturális magazin is:
 
"A modern világ összetettsége és bonyolultsága egyre inkább megkívánja az embertől, hogy néha letisztítsa a dolgokat. Azaz egyszerűvé és átláthatóvá, nyugodttá és csöndessé tegye. Ez könnyűnek tűnik, de ha... " 
 
Tovább, a teljes cikkhez klikk a

Az augusztusi, kellemes nyári hangulathoz pedig álljon itt egy szép haiku Josza Buszontól ismét:

esti zivatar
a falusi verebek
támasza fűszál


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Ha tetszett, akkor talán ezek is:


 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2017. augusztus 7., hétfő

A Felkelő Nap Országa


"A Japán társadalmat az esztétika alakítja. Nemcsak a festészetet és a szobrászatot, nemcsak az otthonokat és a kerteket, de azt is, ahogyan a cseresznye virágzását szemléled, ahogy a teát iszod, vagy akár még egy ételdoboz elrendezését is. Japánban szinte mindennek megvan a képessége, hogy művészetté váljon."

- - -

"Mindennek megvan a képessége, hogy művészetté váljon."
Milyen szép ez, nem?

Ezekkel a szavakkal kezdi bevezetőjét a BBC művészet történésze, Dr. James Fox, ahogy egy csodálatos utazásra invitálja a nézőket. A Felkelő Nap Országába, Japánba. 

Lenyűgöző hogy milyen kifinomultságra képesek, és hogy milyen művészeti magasságokba tudnak emelni még egészen kis hétköznapi, apró dolgokat is. Amikor ilyet lát az ember, érdemes egy pillanatra megállnia, eltűnődni, és csak hagyni hogy hassanak rá a dolgok, úgy ahogy vannak... ki tudja... talán életre kell benne is a szépség, a művészet és a létezés, egy sokkal kifinomultabb formája... 

Köszöntsd hát a felkelő napot Mr. Fox -al kedves kolostoros látogató, és engedd hogy felébresszék a napsugarak Benned is a tűnődőt, és az alkotót.



Ha tetszett, akkor talán majd ezek is:

- Gó klub >>
- Hangulatjelentés >>>
- Zen Születésnap >>>
- A hét könyve >>>
- Fontos, nem fontos >>>
- Szushi mester >>>
- Hara Hachi Bu >>>
- Hétindító Hangulat >>>
- Csöndben dolgoznak >>>
- A Haiku Letisztultsága >>>
- Elegáns megoldás >>>
- Kisfilm >>>
- A kevesebb ereje >>>
- 11 Téli Haiku >>>
- Két Öregúr >>>
- Shinrin-Yoku >>>
- Setagaya Park >>>
- Ráhangolódás a tavaszra >>>
- Aprócska nesz >>>
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2017. augusztus 3., csütörtök

Gó Klub Bécs Ausztria


A Kolostor Őre és a Gó Klub.
Ausztria, Bécs.

Ellátogattam a napokban a bécsi gó klubba, hogy felfedezzem a hely hangulatát. Hogy megérezzem az ottani fatáblák illatát, és a gó kövek hűvös tapintását. A hely atmoszféráját, az elmélyült töprengés csöndes gó templomát.

Ha nem is egy baltanyél korhadásnyi idővel, de erős, 4 órás elmélkedéssel kezdtem a helyszínen. Gondolatok lépésekről, taktikákról és stratégiákról. Ott a csöndes terem közepén, a fatáblák és gó kövek társaságában. No és persze a többi, a táblák fölött töprengő gó baráttal. A játszmák közt az idő megállt. Majd besötétedett. Josza Buszonra emlékeztem:

estére nehéz
cseresznyeszirommal
terhelt útiládám

Aztán szétfújta a könnyed esti szél a gó barátokat. Hamarosan visszatérek az útiládámmal. Cseresznyeszirmok, gó kövek, és fatáblácskák. Mind együtt, a töprengés csöndes, bécsi gó templomában.


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

ui: A témához kapcsolódóan:




Társadalmi célú hirdetés:

2017. július 30., vasárnap

Gó játszma magasabb szinteken


Az előző blogbejegyzésben Mérő Csaba és a gó játék kapcsolatáról olvashattál itt a kolostor udvarán. A játék szépségének és mélységének felfedezése közben egy érdekes írásra akadtam, szintén Mérő Csabától:

"Amikor 2010-ben

a kínai elnök Amerikába látogatott Obama elnök egy amerikai készítésű gókészletet adott neki ajándékba. Ez egy fontos szimbolikus lépés volt az amerikai diplomácia részéről: megmutatta, hogy Amerika érti, ismeri ezt a játékot. Sőt, idén a kínai elnök fogadására meghívták az Amerikai Gószövetséget is. A delegációban ott volt egy..." 
Tovább, a teljes bejegyzéshez

"A Life magazin

egy 1942-es számában találtam rá az első olyan nyugati hírre, ami a gó mélyebb stratégiai jelentőségéről szól. Az amerikai magazinban a japánok megállíthatatlannak tűnő előrenyomulását próbálták meg kicsit naívan a gón keresztül megérteni. Az első komolyabb kísérlet a kínai politika és a gó kapcsolatának megértésére 1969-ből származik Scott A. Boormantól. Ő volt az első, aki úgy érezte, hogy amikor a távol-keletiek a nyugatiakkal találkoznak, akkor nem ugyanazt a játékot játsszák, és ezt vélte felfedezni az éppen akkor tetőző vietnámi háborúban is."
Tovább, a teljes bejegyzéshez
klikk a gó játék blogra >>

Azt írja tehát 

Mérő Csaba, hogy a távol-keletiek és a nyugatiak "nem ugyanazt a játékot játsszák". Ha egy pillanatra megállunk, sokszor ezt fedezhetjük fel a hétköznapokban is. Az emberek számos helyzetben, "nem ugyanazt a játékot játsszák". A gó látszólag katonai, stratégia játék. Sokkal többről szól azonban, hiszen akinek a stratégiai gondolkodása fejlett, máshogy áll az élet "játszmájához" is.

Mielőtt még azt hinné e kolostor kedves látogatója, hogy itt valamifajta hidegfejű, számító, katonáskodó, parancsoló és domináns viselkedésre gondolok, el kell mondanom, hogy nem. A stratégia gondolkodás ennél sokkal több. Sokkal több bölcsesség van benne. És ennek mélyítésében, csiszolásában segít a gó. A maga egyszerű és letisztult formájában.

Az életünk lépéseiről szól.


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

ui: A témához kapcsolódóan:

Gó Klub, Bécs, Ausztria >>

Librarius és a gó játék >>



Társadalmi célú hirdetés:

2017. július 22., szombat



Szóljon a mai "meditáció" itt a kolostor udvarán egy táblajáték szemléléséről, a 4000 éves kínai Gó játékkal kapcsolatos tűnődésekről. Ha van kedved, foglalj helyet, csatlakozz.

Ahogy Leonardo Da Vinci mondta: "Az egyszerűség, a kifinomultság legvégső formája."
A gó egyszerű. Talán az egyik lehető legegyszerűbb játék. Egyszerű, letisztult, minimalista történet. És pont ettől, mégis talán az egyik legkifinomultabb és legmélyebb "játék".

A videón Európa egyik kiemelkedő alakja, a 7 danos, magyar, Mérő Csaba lép majd a feketével.
(aki nem mellesleg Mérő László fia)

A videó kielemzéséhez nincs meg a kellő tudásom, ám magának a játéknak a megismeréséért is szerintem érdemes megnézni. Ismerkedj, tűnődj, meditálj, és ezen a szép nyári napon, csak szemléld az egyszerűség, kifinomult formáját.




Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2017. július 16., vasárnap

A remete

Fotó: Clandestino

Meglepő, 
 
de közel van az emberekhez. Bár, távol a sokaságtól, távol a nyüzsgéstől él a remete, mégis sokkal közelebb van az emberekhez, mint hinnénk. 
 
Közel van az emberekhez, mert közel van önmagához. Többet tud rólunk, mint gondolnánk. Látását nem homályosítja el a zűrzavar, észlelését nem tompítja zaj. Figyelme lézerpontosságú, nyugalma belülről fakad. Látszólagos tétlensége mögött sokkal több van, mint amit elsőre gondolnánk. Legalábbis amit a felületes szemlélő hinne. Azok, akik észlelik a mélységet, azok észlelik a remete mélységét is. Mozdulatlansága nagy dolgoknak ad teret, tétlenségének ereje messzire ér. Ilyenek a remeték.
 
Az évek alatt
 
egyre több "remete" típusú embert ismertem meg. Munkájuk, létezésük, "mozdulatlanságuk" lenyűgözött. Még ha nem is mindegyikük tevékenysége "pozitív", a "mozdulatlanságuk" hatása mégis elgondolkodtatott. Néhányról olvashattál már itt a kolostor udvarán is. Van akiről többet, van akiről kevesebbet. Nem is annyira a "remeteségük" lett kiemelve, hanem az életben betöltött egyéb szerepük:
 
Klasszikus
 
mondásnak számít már hogy, "lassan járj, tovább érsz", pláne ha a teknős és a nyúl meséjére gondolunk. A teknősök tényleg lassúak. És ezzel sokszor mégis többre, messzebbre jutnak. Lassúságuk bölcsesség, lassúságuk megfontoltság. Ehhez képest a remeték pedig még lassabbak, szinte "mozdulatlanok". Mintha meg sem mozdulnának, és mégis, az Univerzumot forgatják meg maguk körül.
 
A kevesebb,
 
több. Tudják ezt a minimalizmus rajongói, tudják ezt a haiku írók, és tudják ezt a remeték is. Ha valakik, akkor ők tudják csak igazán. Aztán már nincs is tovább. Elfogyasztják a pogácsát, besüppednek a csendbe, és ennyi volt, nincs tovább.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2017. július 5., szerda

hangulatjelentés


Fotó: maji-de

Négy fő koncepció, ami a japán esztétikát és hangulatot kifejezi. Legalábbis a maji-de blog szerint. Érdemes elolvasni, érdemes átgondolni. Majd szemlélődni.

Sibüi

Minél kevésbé van jelen az alkotó, minél kevésbé lehet érezni, hogy mindezt valaki létrehozta, annál jobb.

Tapintatos, visszafogott, sosem túl erőteljes és karakteres megformálás. A brit “understatement” rokona. Az erős hangsúlyok helyett finom utalások, jelzések. Csípősen fanyar, a szájat összehúzó ízekre mondják a köznyelvben. Erőlködés és látványos mutatványok nélkül kiváltott megrázó és mély művészi élmények sajátossága. Önkontroll, szigor, szabályozottság, alázat. Minél kevésbé van jelen az alkotó, minél kevésbé lehet érezni, hogy mindezt valaki létrehozta, annál jobb. A látvány hatását a szemlélő egy lassú, belső, személyes, intim élmény során tapasztalja csak meg. Talál egy különös figyelemmel megmunkált részletet, amiből spontán módon kibomlik az egész.

Szabi

A csendes egyedüllét és szemlélődés hangulata.

A régi, kopott, elnyűtt dolgokban rejlő szépség. A hosszú ideje használt (akár elhasznált) tárgyak vonzereje. Az élet múlandóságát, a dolgok átmenetiségét felidéző benyomás. Semmi nem tart örökké, de minden ciklikus, idővel megújul, és aztán újra romlásnak indul. A csendes egyedüllét és szemlélődés hangulata. Az idő, az évek előrehaladtával ez a fajta szépség csak egyre jobban elmélyül. A fogalom központjában áll például a megjavított, helyrehozott kopások, törések, repedések esztétikai értéke. A tökéletlenség, a hiányosság bája.

Wabi

az el-nem-tervezett elem

A (szándékos vagy nem szándékos) egyszerűség és dísztelenség ideálja. A szó jó értelmében véve “közönséges” jelenségek szépsége, nem úgy mint “vulgáris”, hanem mint “mindennapi”. Más szóval: pózok és hatásvadász trükkök nélkül. A legkevésbé mesterkélt mű pedig nyilvánvalóan az, amit a természet hozott létre. A nyugati ember szókincsében ehhez a benyomáshoz leggyakrabban az “érintetlen” párosul, egy táj amit a civilizáció még nem formált át a saját igényei szerint. Különösen kedvelt épp ezért a váratlan, a véletlenszerű, az el-nem-tervezett elem, ami frissé teszi a látványt.

Aware

az öröm, ami kicsit jelen van a bánat pillanataiban is

Intenzívebben szomorú, egyértelműbben nosztalgikus hangulat. Az ősszel, a hervadó virágokkal, lehulló levelekkel, a világ lassú elmúlásával kapcsolatos gondolatok. “Mono no aware” formában kifejezetten a dolgok végességét, a tárgyak pusztulásra ítéletségét jelenti, de ugyanígy egy személyre is vonatkozhat. Másra, vagy saját magamra, abban a pillanatban, amikor felismerem: valaki ma már nem ugyanaz az ember, aki valaha volt. Az a bánat, ami kicsit az örömérzésben is felfedezhető, az öröm, ami kicsit jelen van a bánat pillanataiban is.

Forrás: maji-de 

- - -

Ha tetszett, akkor talán ezek is:

- A hét könyve >>>
- Fontos, nem fontos >>>
- Szushi mester >>>
- Hara Hachi Bu >>>
- Hétindító Hangulat >>>
- Csöndben dolgoznak >>>
- A Haiku Letisztultsága >>>
- Elegáns megoldás >>>
- Kisfilm >>>
- A kevesebb ereje >>>
- 11 Téli Haiku >>>
- Két Öregúr >>>
- Shinrin-Yoku >>>
- Setagaya Park >>>
- Ráhangolódás a tavaszra >>>
- Aprócska nesz >>>


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2017. június 29., csütörtök

A teknős ritmusa


Fotó: NYTimes

A ritmus, amire Frederico Rios Escobar, a New York Times fotósa hívta fel az olvasók figyelmét néhány napja. "Szállj ki a rohanásból" címet adta a cikkének. Vagy, szállj ki a versenyből. Kinek, hogy tetszik. Mindenesetre a lényeg, a teknős ritmusa.
 
Galapagos szigeteken
 
töltött utolsó napján siettek a sofőrrel a reptérre, amikor egyszer csak meglátott néhány lassú, lomha teknőst az út mellett. Kérte a sofőrt hogy álljon meg.
 
Ahogy az autók és a buszok száguldottak a teknős mellett az úton, mindegyiknél egy kicsit behúzta a fejét az állat. A fotósnak óvatosan kellett közelítenie. Halkan, óvatosan lehajolt az állathoz, de tartott egy kis távolságot. A teknős haladt tovább. Lassúsága arányos volt a fotós türelmével. Ezek a teknősök még egy minimális félelemérzet esetén is visszahúzódnak a páncéljukba, és hosszú ideig nem mozdulnak. És ezt nem szerette volna a fotós, ezért nagyon óvatos volt. Türelmesnek kellett lennie. Embert próbáló feladat volt. Le kellett teljesen lassulnia neki is.
 
A teknős érzékelte a fotóst,
 
aki már a földön fekve figyelte a lassan haladó állatot. Feküdt a fotós, figyelte a mozgást, és fényképezett. Majd felállt, a sofőrre pillantott, aki az autó mellett cigarettázott, és ekkor vette észre hogy 40 perc telt el.
 
Bensőséges találkozás
 
volt ez, különleges kapcsolat, amiben eltűnt az időérzékelés. Valamifajta, rohanás nélküli, felfüggesztett tudatállapot. Csak a fotós és a teknős. És a lassúság.
 
Aztán
 
vissza a kocsiba, padlógáz, irány a reptér, rohanás. Az utolsó percben még épphogy elérte a gépet. Hevesen dobogó szívvel, sietve, zihálva és szomorúran hagyta maga mögött Galapagost, és a teknőssel töltött meditációját. Vissza kellett térnie a rohanás világába.


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2017. június 15., csütörtök

Jung Szeminárium


Ismerősöktől kaptunk néhány Jung könyvet kölcsön, és az elmúlt heteket, szinte már "szeminárium" jelleggel töltöttük Zsuzsával Jung társaságában. Carl Gustav Jung írásait és gondolatait már jónéhány éve olvastam, de tanulságos újra elmélyedni bennük. Mert ahogy az ember is változik az évek alatt, a Jung-i mélységeknek is újabb és újabb dimenzióit fedezheti fel. Új világok nyílnak meg. És van még egy különlegessége is ezeknek a mostani könyveknek!

Olvasni jó

Olvasni hasznos. Láthatod ezt többször itt a blogban, és ehhez tartozik még az is, hogyan tudod ezt az élményt fokozni. Az új ismeretek, és a felfedezések örömét, az olvasott anyag elmélyítését és megértését, szóval mindazt, amit egy remek könyv adhat. Nagyon egyszerű. Próbáld ezt kollektív élménnyé tenni.

Azaz, mesélj róla másoknak és meglátod, ha elkezdesz arról beszélni hogy mit is olvastál, mit tanultál belőle, mi nyűgözött le, és úgy egyáltalán miért is érdekel Téged ez a téma, ezek mind-mind újabb és újabb élménnyel fognak megajándékozni. Persze a befogadót is, de Téged is! Sokkal jobban kikristályosodik majd benned az, amit megértettél a könyvből, vagy ami megfogott. Jobban mélyül, jobban elraktározódik. Velem is hasonló élmény történik most, ugyanis,

Zsuzsával közösen

szinte szeminárium jelleggel olvassuk ezeket a Jung könyveket a mostani hetekben. Egyébként is meg szoktuk osztani egymással az olvasói élményeinket, de ez most valahogy sokkal intenzívebb. Sokkal jobban átbeszéljük az olvasottakat. Sokkal többet olvasunk fel egymásnak ezekből a könyvekből, hogy a másik is hallja a kiváló gondolatokat és felismeréseket. Jobban ülepítjük, jobban mélyítjük, jobban befogadjuk.

Gondoltam arra hogy elhozok belőle ide a kolostor udvarára is, de olyan sok idézetet lenne érdemes kiemelni, hogy nem tudtam választani. Talán elég lehet az is, ha felhívom a figyelmedet Jungra. Vagy legalábbis ez a minimum, amit megteszek. Shri Mataji is sokszor beszélt róla. Érdemes tanulmányozni, mert akár önismereti, meditatív, társadalmi, lélektani, vagy bármilyen egyéb motiváció és szempont szerint is szeretné megismerni az ember Jung felismeréseit, mindenképp számíthat arra, hogy kincsekre fog lelni! Feltéve, ha képes azokat felismerni és befogadni.

Az elmélyülés

Addig, amíg nem hatolsz Te is (akár újra) Jung könyveinek mélyére, hadd ajánljam még a figyelmedbe a róla szóló több részes dokumentumfilmet is:

"Élt egy ember, aki hegyvidéken született, ahol a népesség önellátó volt és a földhöz kötődött. A férfi egész életében álmodott, és tanulmányozta a saját, és mások álmait. Betegek jártak hozzá, akik megpróbálták megérteni az álmok bölcsességét. Sikeres pszichiáter volt, és egész életében a lélekről, a mitológiáról, és Istenről beszélt. Mesélő volt, tudós és utazó, és örök álmodó."

Ahogy egyik kollegája jellemezte:
 
"Sajátos keveréke volt egy svájci parasztnak és egy tudósnak. Sőt, valami ennél is többnek. Talán spirituális természetnek lehetne nevezni."
 
 
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés: