2016. július 28., csütörtök

Brexit 3.

Előzmények:

Brexit 1. >>>
Brexit 2. >>>

Folytatva a nyári hőségben a külpolitikai elmélkedést, itt a kolostor hűvös, meditatív udvarán, nézzük hol is tartunk most:

Anglia a Brexit után

hamar megoldotta a vezetőcserét. Egy komolynak tűnő hölgy került az élre. Új remények, új irányok, új lehetőségek. Aztán kinevezte Boris Johnsont-t külügyminiszternek. Azt a Boris Johnsont, aki... (tessék utánaolvasni).

Az angolok mintha megelégelték volna azt, hogy a Monty Python humorát csupán mozivásznon nézegessék. Hihetetlen. Bár, talán a magyarokról is nagyon sokan ezt gondolják, miközben az ország egy jelentős része még mindig boldogan tobzódik a Monty Python nevű kabaré, kárpát-medencei verziójában. De ki nevet a végén? A magyar szinkronhangok talán? Mészáros Lőrinc, Andy Vajna, Habony Árpád, Rogán Antal, Szijjártó Péter... Vagy talán a stadion legnagyobb törzsfőnöke? Vagy lehet nem is nevetés, hanem sírás lesz a sztori vége?

A Majom Évében

Európa északi részén tehát Anglia gondoskodik a megfelelő kabaréjelenetekről, délről meg talán Erdogan. Bár, talán arrafelé sem jut már eszébe az embereknek nevetni. Az egykor nagyreményű Törökország, szintén boldogan masírozik vissza a középkor irányába. A visszafejlődés rajongóinak ajánlom tanulmányozásra Argentína és Venezuela példáját is. (tessék utánaolvasni!) Tiszteletet Venezuelának! Ők (is) ezt kiáltozták. Ismerős jelszavak?

Közben belül,

az öreg kontinensen pedig tombol az erőszakhullám. Ami egész egyszerűen borzalmas. Azonban érdemes megnézni a dolgokat más szemszögből is. Túszul ejtettek egy komplett templomot Franciaországban, az öreg papnak pedig elvágták a torkát. Még leírni is szörnyű. Felháborodik egész Európa. Jogosan. A keleti világból érkező emberek gyilkolnak itt nálunk. De most egy picit nézzünk mást is! Vajon ez az európai (fehér) papság, hány európai (fehér) kisgyermek életét tette tönkre az elmúlt években, évszázadokban, amikor megerőszakolták őket? Európai papság, európai kisgyermekeket! (Magyar papság, hahóóó, jó reggelt!) És hát, még papnak sem kell lenni ehhez...

A hírek egyébként amúgy is tele vannak borzalmas, erőszakos cselekményekkel. Szolnokon kivégezték, Kapuváron megerőszakolták, Tihanyban kínozták, Sümegen éheztették, Aggteleken elrabolták, stb. stb. már fel sem figyelünk ezekre a hírekre. De tedd oda mindegyik hír elé azt a szót, hogy "migráns", és azonnal fel fogsz hördülni! Amikor viszont nincs előtte, már fel sem figyelünk, meg simán lepereg rólunk a hír, hiszen százával jönnek naponta a borzalmak. Olyan hírek, amiben bizony magyar, fehér emberek kínozzák, alázzák, gyilkolják, rabolják, lopják, csalják meg egymást. És ha ez is kevés lenne, akkor hadd tegyem hozzá, hogy sokszor családon belül, vagy egy közösségből, utcából, faluból, városból származók teszik ezt egymással. De már fel sem figyelünk rá, csak ha ott van a mondatban, hogy migráns. Sajnos megkülönböztetjük az erőszakot. Más ha a szomszéd csinálja, más az ha egy cigány csinálja, és más az, ha egy másik kontinensről érkező csinálja. A fehérgalléros világban pedig szintén.

Más a hír hangulata, ha a csaló cég ügyvezetője zsidó, ugye? Vagy Fideszes. Vagy MSZP-s. Hiszen mindig is tudtuk, hogy "ők" milyenek. Az, hogy a szomszéd Marcsika épített fel a kisvárosban egy több száz milliós, milliárdos piramisjátékot, na bumm...  Bezzeg, ha Marcsika zsidó lenne! Mennyire más lenne a hír, nem igaz? no, de kanyarodjunk

Vissza a külpolitikához

Európa északi és déli félteke után, nézzünk át a keleti, és nyugati irányba is. Az óceánon túl Trump megállíthatatlanul dübörög. "I am Your voice!" üvölti bele a tömegbe, majd a a kampány után felszáll a magángépére. Magyarországon is sokan elhitték, hogy Felcsút az Ő hangjuk lesz.

Kabaré,

kabaré hátán tehát a Majom évében. Viszont az embernek a nevetés bizony egyre nehezebben megy, pláne ha az ő bőrére megy a műsor. Egy valaki van, aki valóban őszintén hahotázhat ezen az egész nagy cirkuszon. Ő pedig nem más, mint Vladimir. A híreket bőrfotelből, nagy képernyőn nézi, pezsgővel koccint közben, és elégedetten, a ravaszkás mosolyával kacsint az embereire. Hiába no, nem véletlenül imádják Őt is rengetegen. Visszaadta a reményt. A nagy birodalom reményét, amire büszkék lehetnek. Jólétet azt nem ad, de reményt azt igen. És sokaknak az is elég. (egy ideig)

Hhuuuggee

Hogy mi itt a kolostor udvarán se maradjunk móka nélkül, jöjjön a Monty Python szinkronhangja a másik kontinensről:



Azt csak halkan teszem hozzá, el tudsz képzelni Orbán Viktor, (vagy Erdogan) szereplésével egy ekkora "lazázást"? ugye-ugye!? No, de ne feledjük: Tiszteletet Magyarországnak!


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén





2016. július 26., kedd

Újra itthon 3. - Minimalizmus



Itt készül a kolostoros blog


Újra itthon 1. - Apostolok >>
Újra itthon 2. - Kérdések, válaszok >>

Hazatérve az olaszországi meditációs szemináriumról, ahogy megláttam az íróasztalomat, eszembe jutott újra: a minimalizmus.

És a hozzá kapcsolódó gondolataim és fejlődésem. Ezek már többször megjelentek itt a blogban, és a minimalizmus jegyében nem is kívánnám már ezt túl sokszor emlegetni, de új felfedezésem is van ez ügyben. Ráadásul a téma jelentősége miatt érdemes lehet azért mégiscsak, néha-néha újra elővenni. Hogy az ember figyelmeztesse önmagát a lényegre. És a letisztultságra. No, de ne rohanjunk még ennyire előre.

Kezdetben vala a káosz

Inkább nem is linkelem be, csak említés szintjén mondom, hogy jópár évvel ezelőtt már látható volt többször is itt a blogban az íróasztalom, és a körülötte lévő "világ". Azaz, a kolostoros blog készítésének "színhelye". Nem linkelem be, mert már örülök hogy túl vagyok azon az "állapoton". A káoszon magán.
 
Sok-sok felesleges kacat, jegyzet, ottfelejtett dolog stb. stb. Aztán teltek az évek, és egyre inkább letisztult a környezet. És nagyon figyelek is rá, hogy ezt tudjam tartani. Mert nem elég leegyszerűsíteni a dolgokat, azt meg is kell tudni tartani. Erről a letisztultságról, erről a fajta minimalizmusról volt már szó itt a blogban, pl:

- A hét könyve >>>
- Fontos, nem fontos >>>
- Szushi mester >>>
- Hara Hachi Bu >>>
- Hétindító Hangulat >>>
- Csöndben dolgoznak >>>
- Haiku >>>
- Elegáns megoldás >>>
- Kisfilm >>>
- A kevesebb ereje >>>


Különös események

Azt figyeltem meg, hogy a nagy meditációs szemináriumokon, amikor több százan, vagy ezren meditálunk együtt néhány napot, akkor sokkal intenzívebben áramlanak bennem, és körülöttem a vibrációk. És ilyenkor különös események történnek. Vagy ott a rendezvényen tapasztalok különös dolgokat, találkozásokat, vagy az utána következő napokban. Most is volt ilyen. Több is. De csak egyet hadd mondjak el, ami ráadásul kapcsolódik is ehhez a minimalista témához. Az új felfedezésem.
 
Lehet hogy ez így első hallásra nem is fog olyan különlegesnek tűnni. Lehet hogy első hallásra nem is tűnik úgy hogy kapcsolódik a meditációhoz, és lehet hogy első hallásra nem is fog Benned nagy dolgokat okozni. De azért csak olvasd el, majd gondold át. Ki tudja, lehet benned is elindít valamit.
 


Go

Ahogy hazaérkeztem, és megkezdtem a szokásos hétköznapokat az íróasztalomnál, úgy alakították a vibrációk, hogy mélyebben megismerkedtem a Go játékkal. Korábban is hallottam már róla, de valahogy nem érintett meg. Most azonban teljesen elvarázsolt.

Mérő László

a híres matematikus, pszichológus azt írja a erről a játékról:
 
"Akik mindkét játékot jól ismerik, egybehangzóan állítják, hogy maga a feladat sokkal nehezebb: a gó valahogy sokkal mélyebb játék; az emberi gondolkodás mélyebb rétegeit mozgatja meg, mint a sakk."
 
Sakk - Go
 
Folytatva a témát, Balogh Pál így ír erről:
 
"A kutatók szerint az ősi gó tábla jelentette a világmindenséget, amelyben a fehér és a fekete kövek - a mai játékfigurák - a pozitív és negatív erők megtestesítői. Ebből a szemszögből már logikus a gó és a jóslás közötti kapcsolat lehetősége. Egy régi kínai gó könyv elmagyarázza, hogy a gó táblán a 19 vízszintes és 19 függőleges vonal által alkotott 361 metszéspont az év napjait és a négy sarok a négy évszak, ezzel szoros kapcsolatra utalva a gó és a jóslás között.

Politikusok és hadvezérek előszeretettel alkalmazták stratégiájuk kidolgozására a japán és kínai polgárháborúk idején. Ugyanis a gó táblát úgy tekintették, mint harcteret, a fekete és fehér kövek pedig az ellenséges katonai egységek voltak. Így a távol-keleti hadviselésre jellemző nagyszámú, de azonos harci egységekből álló hadseregeket kitűnően lehetett modellezni az egyforma bábukkal.

Európában, ahol a bonyolult hűbéri viszonyokból adódóan különböző jellegű harci egységek alkották a hadsereget, így például lovasság, gyalogosok stb., sokkal használhatóbbnak bizonyult a sakk különböző rendeltetésű figuráival. Talán ezért terjedt el Európában a sakk, Távol-keleten a gó, és nem pedig fordítva."

Lenyűgöző
a játék minimalizmusa

Figyeld csak meg! 
 
Minimális szabály van benne. A sakk szereplőire többféle szabály vonatkozik, a Go-ban pedig letisztulva, mindenkire ugyanaz a néhány, kevés dolog. Tehát egy sokkal minimalistább összetétel, és mégis sokkal összetettebb, mélyebb játéklehetőség. Minimális a behatároltsága, minimális a "rendezettsége", és minimális a szabályozottsága a játéknak. Ezáltal mégis sokkal mélyebb összefüggések és lehetőségek kombinációja rajzolódhat ki. Ami persze a játékostól függ. 
 
Engem lenyűgöz ez, amikor az ürességgel, vagy ezzel a fajta minimalizmussal hatalmas dolgok történnek. És ekkor fedezheti fel az ember, ha hozzá akarna tenni a letisztultsághoz, hogy valami többet érjen el, akkor mégis a kevesebbhez jutna el. Azáltal viszont hogy nem tesz hozzá a dolgokhoz, nem bonyolít, nem komplikál, azáltal mégis a "több"-höz, vagy talán valamifajta teljességhez kerül egyre közelebb. Tisztára, mint a meditáció.
 
A stílus
 
maga az ember. - tartja a klasszikus mondás. És ahogy látom, ezt az élet nagyon sok területén kibontakoztathatjuk. A stílusunkat, az "emberségünket". Milyen emberek vagyunk? Milyen a természetünk? Milyen a személyiségünk? Mindezek megmutatkozhatnak akár sporttevékenységben, akár a konyhában, egy újságírónak a cikkeiben, harcművészetek gyakorlásában, vagy ha az ember jól megnézi, még akár abban is, hogyan ül egy buszmegállóban. Milyen a megjelenése, milyen a testtartása, milyen a kommunikációja, milyen a kisugárzása stb. stb.
 
A személyes stílusunk megnyilvánulhat ebben a Go játékban is. Mennyire vagyunk átgondoltak, mennyire vagyunk türelmesek, mennyire vagyunk koncentráltak, előrelátóak, mennyire elegáns a játékunk, mennyire megfontolt stb. És az ember ha jól megfigyeli, észreveheti, hogy mindazt ami benne, a személyiségében rejtőzik, akár szép, akár kevésbé szebb tulajdonság, az mind előjöhet a fent említett "tevékenységek" során. Ha pedig szeretne csiszolni, javítani a stílusán, önmagán, akkor azt megteheti, ha sokkal tudatosabban vesz részt... bármiben. Akár a Go -ban.
 
Ha érdekel
 
ez a csodálatos, igazán minimalista, letisztult ősi játék, és elmerülnél néhány játszmában hogy kipróbáld önmagad, és megismerd a Go játék szépségét, mélységét és üzenetét, akkor egy remek programot itt találsz >>
 
Kellemes időtöltést kívánok a játékhoz!
( ...és önmagadhoz)
 
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén
 
 





2016. július 23., szombat

Újra itthon 2. - Kérdések, válaszok


2016. Italy, Cabella, Guru Puja
szemináriumi regisztrációs kártya



Folytatva a Cabellából hazatérő, már itthon leülepedett gondolatok és élmények (talán különös) beszámolóját, jöjjön egy újabb fejezet.

Kérdések és válaszok

Miről is van szó? Megjelent már ez a téma is itt a blogban, de most újra kikívánkozik belőlem, ráadásul intenzív élmények is értek ez ügyben a meditációs szemináriumon. Arról, hogy ez a téma is erőteljesen kikívánkozik belőlem, arról gondolhatod hogy ez csupán egy öncélú dolog, és ebben a véleményben egy nagy adag igazság is lehet. Talán tényleg az. 

Ami valamelyest enyhítheti a jelenség öncélúságát, hogyha mégis megfogadja, átgondolja valaki az itt leírtakat, szerintem sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb élete lesz. Ezért pedig már érdemes lesz ezt elolvasni és átgondolni. Ami még ennél is sokkal nagyszerűbb, hogy nem csak az illetőnek, hanem a körülötte lévőknek is harmonikusabb lesz az élete! Akár kollégák, rokonok, szomszédok. És ha ez valóban megtörténik, könnyen lehet hogy egy sokkal vidámabb, tudatosabb, boldogabb világhoz érkezünk el mindannyian. Ezért pedig már tényleg megéri átgondolni a dolgokat. Na de ne rohanjunk még ennyi előre, kezdjük az elején!

Ha nincs türelmed

végigolvasni az egész gondolatmenetet, akkor álljon itt az üzenet tömény esszenciája egy mondatban. Csak ha ezt az egyet elolvasod, megérted és megvalósítod már sokkal bölcsebbé válsz, és boldogabbá teszed az embereket. Itt a mondat:

"Csak akkor beszélj, ha kérdeznek."

Ennyi csupán a tanítás. Letisztult, egyszerű, mélyreható üzenet. Kedves kolostoros látogató, kösz hogy itt voltál, és hogy elolvastad. Ha be tudtad fogadni, és meg is bírod valósítani, az csodálatos élmény lesz, majd meglátod. Ha még maradnál, és kíváncsi vagy a téma picit bővebb (talán tényleg öncélú) kifejtésére, akkor hajrá! Olvasd, értsd, és valósítsd is meg!

Régóta

foglalkoztat ez a téma. Menedzsment, coaching, tanácsadás, és hasonló területeken is találkoztam ezzel, de teljesen beillik a "népi bölcsesség" kategóriába is.

A coaching része valami olyan irányba mutat hogy: "A szakértő csak akkor ad javaslatot, ha kérdezik. Ráadásul ingyen, csakis az amatőrök adnak tanácsot."

A népi bölcsesség verziója pedig valami olyasmi irányba mutat, hogy: "Bölcsebb maradtál volna, ha csendben maradsz."

Amit még gyorsan hozzátennék, nemcsak hogy bölcs maradtál volna, hanem kevesebb sebet is ejtettél volna a környezetedben másokon. Mert a sok és kéretlen beszéd, sokszor bánt, sért, karcol, fájdalmat okoz. A kéretlen beszéd valami olyasmi, mint a hívatlan vendég. Nem mindig esik jól a jelenléte. Néha kellemes meglepetést tud okozni, de sokszor mégis kellemetlen, kényelmetlen a jelenléte.

Régóta gondolkodom tehát ennek a témának a mélységein, és nagyon szép dolgokat fedeztem fel. Pl:

- Valóban kibírom-e hogy csendben tudok maradni?
- Van elég önuralmam hozzá?
- Ha annak ellenére hogy nem is kérdeztek, mégis beszélek, javasolok, tanácsolok, vajon tényleg azt mondom ami a legjobb?
- Azt mondom ami a legszebb, legbölcsebb, leginkább helyénvaló?
- Ha nem kérdeznek, miért akarok egyáltalán megszólalni?
- Miért szeretnék "hívatlan vendég" lenni?
- Vajon a környezet tényleg kíváncsi azokra a hangokra, gondolatokra, érzelmekre, amit nyújtok?
- El tudom viselni, ha nem kérdeznek?
- Van-e bennem igény arra, hogy én is kérdezzek, vagy csak beszélni szeretnék?
- Ha kérdezek, akkor valóban, komolyan és őszintén érdeklődöm?
- Ha beszélek, akkor valóban, komolyan és őszintén beszélek?

Próbáld ezeket valahogy alaposan végiggondolni, és aztán

Képzeld el hogy

mi lenne, ha tényleg csak akkor beszélnél, ha kérdeznének. Persze így egy kicsit merevebbnek tűnik az egész emberi együttélés, de mégis, csak egy kicsit próbáld elképzelni! Lehet hogy a környezeted sokkal kevesebbszer kíváncsi arra, hogy a mi a véleményed a hírekről, a politikáról, az időjárásról, az emberek öltözködéseiről, kapcsolatairól, viselkedéséről, és sok minden egyébről. De Te mégis csak mondod. (sajnos én is többször, mint kéne... )

Most képzeld el ezeket a szituációkat úgy, hogy valamivel több önuralmad van, és nem mondod a fentieket. Képes vagy megtartani magadnak. Nem leszel hívatlan vendég. Különben is, muszáj mindig beszélni? Mi lenne, ha csak jólesően hallgatnának az emberek? Persze először zavaró lehet, de ki tudja, lehet hogy aztán a levegőbe leereszkedne valamifajta mély nyugalom. A csöndesség békéje. Nem lenne érdemes kipróbálni? És ezt a csöndet csak akkor megtörni, ha valóban van rá igény. És nem a részünkről. Hanem csak akkor, ha mások részéről van érdeklődés és kíváncsiság irányunkba. Mennyivel szerényebb és alázatosabb jelenlét lenne, nem?

A coach

vagy a szakember, vagy a tréner, az edző, de akár egy guru is, szóval mindazok, akik tudással és tapasztalattal rendelkeznek, azok folyamatosan rányomhatják ezt másokra, de az emberek lehet nincsenek is még megérve rá. Vagy nem is kérnek belőle. Ezért a jó "tanítók" bölcsen megvárják a pillanatot, amíg megérzik, meghallják az őszinte érdeklődést. A vágyakozást. És csak akkor beszélnek. Akkor javasolnak, akkor adnak tanácsot. Akkor indul útjára a tudás.

Mennyire más hozzáállás már ez a hétköznapok "hívatlan vendégeihez" képest, nem? Ahhoz, amikor boldog-boldogtalan kéretlenül adja egymásnak a (jó)tanácsokat. Azt, hogyan neveld a gyereket, hogyan étkezz, hogyan vezesd a céget, hogyan tanulj, hogyan meditálj, hogyan fogyókúrázz, hogyan öltözködj, hogyan élj stb. stb. Mindenki csak tolja-tolja az észosztást, akkor is, ha nem is kérdezték. Mi lenne akkor, ha tényleg megvárnánk a kérdéseket? Csöndben. Bárhol. Akár társaságban, a szakmában, a családban, klubban, vagy bárhol. Ez nem könnyű. Nagyon nem. Már gyakorlom egy ideje, és egyáltalán nem megy könnyen!

Érzem hogy

rengetegszer kifakadna belőlem sok minden. Azonban azt is érzem, hogy aki(k)re ráborítanám, ott nincs erre vágy. Akkor meg minek? Tényleg, minek? Csak azért hogy én megkönnyebbüljek? Vagy hogy a fene nagy egóm jól fel- és belefújjam a világba? Hogy "megajándékozzak" vele másokat? Hát nem lesz mégis kellemesebb hely a világ, ha ilyenkor mégis inkább csöndben marad az ember? És megvárja a kérdést. Ami talán el sem hangzik soha. Igen, benne van ez is a pakliban. A soha el sem hangzó kérdések hosszú sora. No, és akkor mi van? Tényleg kevesebb lesz attól a világ, ha megfosztom a környezetemet azoktól a bizonyos mondataimtól? Nem biztos. Sőt, talán pont azáltal lesz több, kellemesebb, élhetőbb és jobb hely! Hmm... Ki tudja...

Amikor mégis elhangzanak a kérdések

Aztán van az a helyzet, hogy eljön az idő, amikor mégis elhangzanak a kérdések. Nem is egy. Több. Egymás után. Ráadásul komoly, mélyre vivő, őszinte kérdések. Ilyen történt most velem is, kint az olaszországi meditációs szemináriumon. Több olyan beszélgetésbe is belekerültem, ahol sok-sok kérdést kaptam. Olyan témákról és dolgokról, amelyekről magamtól nem biztos hogy beszéltem volna. Néha jobb a csönd. Néha viszont tényleg helye van a beszédnek. És ha jönnek a kérdések, a komolyak, a mélyre vivők, akkor helye van a szavaknak. A tanácsoknak, a véleményeknek. Akkor beszélni kell. A legjobb tudásunk és szándékunk szerint.

Igyekeztem én is így tenni. Remélem sikerült. Persze az is lehet, hogy a válaszok újabb kérdéseket szülnek. Nem tudom. Az már egy következő fejezet. Tehát kérdeztek, én meg válaszoltam. Aztán meg újra hallgattam. Visszatérve újra:

"Csak akkor beszélj,
ha kérdeznek"

Próbáld ki, és felfedezed majd hogy micsoda önuralom kell hozzá. Majd végül azt is, mégis milyen békességet ad. Neked is, és másoknak is. Mindig másokat akarunk megváltoztatni, mindig a világot akarjuk átalakítani, pedig a legjobb ha önmagunkkal kezdjük. És akkor láthatjuk csak, milyen óriási erőfeszítések is kellenek hozzá. Már csak ahhoz is, hogy képesek legyünk türelemmel várakozni. Ha kell, akkor éppen a kérdésekre. Azokra is, amelyek talán soha meg sem érkeznek...

Shri Mataji

egyszer azt mondta, hogy a FöldAnya egyik tulajdonsága a türelem. Végtelen türelme van. Azt hiszem ezt érdemes magunkban is felébresztenünk. Légy türelmes, és légy csöndes. Tanulj meg várakozni, tanulj meg a kérdésekre várni. Szebb lesz minden majd meglátod.


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén





2016. július 19., kedd

Újra itthon 1. - Apostolok


Hazaértem Cabellából. Idén is fantasztikus volt. Néhány csodálatos nap a természetben, meditáló emberekkel, töltődéssel, inspirációval, érdekességekkel, és rengeteg mindennel. Annyira tömény tud lenni egy szemináriumi hétvége, többféle szempontból is, hogy nehéz ezt elmondani. Sok emberrel találkozol, sok benyomás ér, sok gondolat, érzés és intuíció is felmerül az emberben. Új dolgokról hall, új ismereteket szerez, és mindezeken túl, talán a leglényegesebb, hogy a meditációs élményei is mélyülnek.

Szóval, valóban sok minden mozdul meg az ember körül, és belül a lényében is. Vannak könnyebben szavakba önthető dolgok, és vannak kevésbé. Kísérletet sem teszek rá, hogy mindent elmondjak itt a blogban, de szemezgetve néhány dolgot azért mégis. Három olyan téma "jelentkezett", ami a szemináriumi hétvégén is erősen a figyelmembe került, és talán majd hasznosítani tudsz belőle valamennyit Te is. Erről a három témáról fognak szólni az elkövetkező napok itt a blogban:

- Apostolok
- Kérdések, Válaszok
- Minimalizmus

Nem új, és nem idegen témák ezek itt a kolostor udvarán, hiszen szó volt már róluk korábban. Azonban most ismét erőteljesen "beköszöntek" a szemináriumi hétvége kapcsán, így, gondoltam akkor behozom őket újra a blogba. Talán hasznos és érdekes lesz Számodra is, meg a blogot majd később felfedező, utókor számára is. Ma az első témáról lesz szó, a többiről majd a következő napokban. Kezdjük tehát az Apostolokkal!

Románia

Körülbelül 10 évvel ez előttre nyúlik vissza a történet gyökere. Bepakoltam a bőröndömbe, és kimentem a keleti-pályaudvarra. Késő este volt már, sötét alakok a vonatok körül, álmos utazók, bennem pedig izgatott várakozás. 24 órás vonatútra készültem Románia túloldalára, a Fekete tengerhez. Teljesen egyedül. Csak én és a bőrönd. És a vágy bennem, hogy találkozhassak azokkal a romániai sahaja jógikkal, akik Constanzánál, a tenger partjánál jönnek össze néhány napra, hogy egy meditatív hétvégén együtt lehessenek. Kellemes hétvége volt, nagyon jól éreztem magam. Mély meditációk, remek beszélgetések, csodás zenék, programok, helyzetek, új ismerősök stb.

Többen rácsodálkoztak hogy így, egyedül, egy ilyen hosszú vonatúttal elmentem hozzájuk. Szóval picit olyan "kakukktojás" voltam ott a hétvégén. Persze ebből semmi kényelmetlenség nem volt. Voltak akik siettek megismerkedni velem, voltak akik meg távolról "méregettek".

10 év után

Ülök az árnyékban most az olaszországi szemináriumon egy fa alatt, amikor kellemes meglepetésben volt részem. Félrevonultam a délutáni hőség elől. Leültem a földre, és még a könnyű kis nyári cipőmet is levettem, hogy mezítláb legyek, és ott meditáljak a fák alatt a hűvös árnyékban. Ráadásul onnan ráláttam az egész hangárra és a környékére, és csak úgy elmerültem a szemlélődésben. Néztem a hegyeket, a fákat és az embereket.

Aztán egyszer csak jött felém egy fiatalember, aki angolul megkérdezte hogy Magyarországról jöttem-e. Mondtam hogy most Bécsben élek, de amúgy igen, magyar vagyok. Visszakérdeztem Ő honnan való. Válasz közben leheveredett mellém, mondta hogy Romániából érkezett, és mondta hogy Ő tudja, hogy én ki vagyok.

HOHOHÓÓÓ, hát néha még én magam sem tudom hogy ki vagyok, erre ide jön ez a fiatalember a fa alá, aztán kijelenti hogy Ő viszont tudja! A viccet félretéve, kezdett egyre érdekesebbé válni a beszélgetés. Kiderült, hogy Ő 10 évvel ezelőtt azon a bizonyos romániai tengerparti szemináriumon ott volt, és nagyon is jól emlékszik rám. Mikor ezt mondta, alaposabban megnéztem az arcát, és rájöttem hogy igen, én is ismerem. Hirtelen beugrott az egész, és emlékeztem rá. Nagy beszélgetés nem volt akkor köztünk, viszont valamiért nagyon megjegyzett magának. Aztán mondta, hogy az elmúlt években már többször is látott engem különböző rendezvényeken, és mindig akart velem beszélni. Úgy tűnt most jött el az ideje.

A dolog érdekessége, hogy ekkor még szerintem Ő sem tudta hogy miért emlékezett rám, meg mit is szeretne nekem mondani. Szerintem erről a kolostoros blogról sem tud. Szóba sem került azalatt az egy óra alatt, amíg beszélgettünk. Tehát a "kapcsolódás" oka nem ez volt. Hát akkor mi? A nehezebben induló beszélgetés aztán ahogy egyre inkább feloldódott, ki is derültek a kapcsolódási pontok, és egy nagyon mélyre vivő párbeszéd indult útjára.

Az Apostolok

Szóba kerültek guruk, Isteni Inkarnációk, tanítványok, tudatosság, viselkedési sablonok, előző életek, karmák, életfeladatok, közösségek, és sok-sok minden. Ráadásul mindezeknek a dolgoknak a jelenben lévő vetülete is, itt a sahaja jógában. A Shri Mataji körül kialakult közösségben. Átbeszéltük a párhuzamot a Jézus körüli tanítványok, és most 2000 év után, a Shri Mataji körüli tanítványokban fellehető "szerepekről". A hasonlóságokról. Ekkor részletesebben elbeszélgettünk Tamásról. Ő is nagyon jól ismerte a történetet.

Aztán sokat mesélt arról, hogy náluk Romániában is hogyan jelenik meg a spirituális közösségben is ez a fajta túlzott "szervezkedés" és "hatalomvágy", és milyen erővel viszi ez el az embereket a "Lényegről". Aztán mesélte ez irányú megfigyeléseit is egyéb közösségekben, mert sokat utazik és beszélget más országok meditálóival is. Aztán persze meg is állapítottuk, hogy nagy titkok nehéz felfedezésére egyáltalán nincs szükség, hiszen akinek van szeme, az nagyon hamar felfedezheti kit milyen vágyak mozgatnak, és ki mifelé szeretne elmozdulni.

Ahogy Jézus körül és után is sokkal "hangosabb" és intenzívebb volt azok hangja és szerepe, akik egyfajta hatalmi szervezkedést és gépezetet kívántak felépíteni és működtetni az Isteni Tanítások köré, (aztán ami meg is rontotta és el is torzította az egészet) elnyomva a sokkal szimplább, tisztább tanítványok hangját, pl: Tamásét. Így, nincs ez másként a jelenben sem. És ahogy annak idején a gnosztikusok is egyfajta kirekesztett kisebbség lettek, akik nem is bírtak azonosulni az akkori "szervezkedések" induló kezdeményeivel, így most is kisebbségben vannak ezek a hangok. Kevesen vannak akik látják, hallják, érzik ezt. A többség most is hajlamos arra hogy...

Még mielőtt

tovább folytatnám a fiatalemberrel történő beszélgetés részleteit, hadd menjek egy picit mélyebbre ebben a fenti témában. Ez segít majd valamelyest tisztábban látni. Akár egy munkahelyi, lakókörnyezeti, családi, vagy éppen spirituális közösségben lévő erők játszmáit. Ha ezeket észreveszed, érdekes dolgokat fedezhetsz majd fel. Nagyon sok, és különböző erők működnek a közösségekben. Most csupán ennek egy nagyon pici szeletéről, a hatalomvágyról lesz szó, annak is három részéről. Azért ezekről, mert bár az "emberi játszmáknak" ez csupán egy szűkebb része, ám annál is jelentősebb hatása van. Hogy mennyire? Jézus után ebből a játszmából épült ki az egész Vatikán, és az egyházi rendszerek. De vajon mit szeretnének "építeni" a mai kor meditálói?

Visszatérve tehát a hatalmi erők játszmájára, nézzünk azon belül is három területet:

- PozícióEgó
- Emberek Mozgatása
- Közösségi Tárgyak Birtoklása

(És az ezekhez asszisztáló "vak" tömeg, akik kiszolgálják a fenti erők mesterkedéseit. "Természetesen" mindig, minden az Isten nevében, a Szent Ügy érdekében történik. Régen is, most is.)

Nézzük részleteiben:

PozícióEgó

Az a típus, aki imádja ha a személyéhez valamilyen pozíció kapcsolódik. Pláne ha ahhoz még "befolyás" is kötődik. Ő valaminek a felelőse, osztályvezetője, képviselője. Rangja, titulusa, elnevezése van. Ennek megvan akár a katonai, vallási, munkahelyi, vagy bármilyen egyéb leképződése. Az Ő egóját ez táplálja, hogy Ő "valaki".

Alapvetően egy társadalom, vagy közösség felépítése, együttélése elkerülhetetlenné teszi, hogy legyenek "pozíciók". Alapvetően nem is ezzel van a gond. Hanem azzal, ha ez túlburjánzik, vagy a pozícióban lévő emberek egója "belebetonozódik" ennek a rendszerébe, és elkezdenek groteszk módon kötődni ehhez. Ez egyre inkább torzulásokhoz, beteges viselkedésekhez vezet. Akinek van szeme, láthatja ezt sok-sok helyen.

Emberek Mozgatása

Van olyan, akinek nem a fent említett "Pozíció" birtoklása nyújt kielégülést, hanem az, ha mozgathatja az embereket. Rájuk telepszik és irányítja őket. Van hogy a háttérből manipulatívan, vagy agresszívebb, dominánsabb módon. Bármelyik is, a lényeg hogy Ő irányítsa, Ő mozgathassa az embereket. Minél nagyobb tömeget, annál jobb. Egyfajta kéjes élvezettel akarja az elképzelései szerint, szinte bábuként mozgatni az embereket. Olyan ez, mint a drog. Mert soha sem elég. Nem elég ha ma mozgat 10 embert, vagy 100-at, netán 1000-et. Nem. Holnap újra kell, és holnap után is. És lehetőleg egyre többet. Ebből meríti az energiát. Nem a meditációból, nem a tiszta lélekből, nem az Isteni Erővel való kapcsolatból. Nem. Az emberek mozgatásából, a fölöttük gyakorolt hatalom és befolyás kiterjesztéséből, és sűrű gyakorlásából meríti az erőt. Ez tartja Őt életben. Ez azért elég beteges...

Viszont itt is meg kell említeni, hogy egy közösség, vagy a társadalom összetétele azért mégiscsak megkövetelhet irányítási, vezetési, menedzselési helyzeteket. Alapvetően tehát nem ezzel van a baj. Hanem az ehhez való viszonyulással. Azzal, amikor ez már túlfújódik, eltorzulttá, groteszkké, és betegessé válik. Akinek van szeme, sok ilyet láthat. Nemcsak a hétköznapi (civil) életben, hanem vallásos, spirituális közösségekben is.

Közösségi Tárgyak Birtoklása

Az a jelenség, amikor a fent említett PozícióEgók, és az Emberek Mozgatásához, úgy oldalról kapcsolódik még a birtoklás "mámorító" érzése is. Spirituális tárgyak, eszközök, közösségi vagyonok, intézmények, kiegészítők stb. stb. Az, amikor nem az egyéni kis tárgyakról van szó, hanem amikor ennek kiterjesztéseként, a közösségek tárgyaira történő beteges rátelepedés látható.

Szintén hasonló a fentiekhez, hogy az emberi élet olyan formájú megjelenése, amelyben jelenleg élünk, abban jelen vannak tárgyak. Hozzá tartoznak az életünkhöz. Akár a vallásos, akár a tudományos, akár sportéleti, kulturális, vagy bármilyen területet nézünk. Alapvetően nem a tárgyakkal van a baj. Hanem a hozzájuk fűződő, alkalmanként eltorzult viszonyról.

Apostolok Újra

Visszatérve ismét Jézus tanítványaira, ott is látszik az, hogy a hatalomvágy elkezdte szépen lassan már akkor felépíteni ezeket a fenti dolgokat. Pozíciókat találtak ki, embereket mozgattak, tárgyakat kezdtek gyűjteni. És ezzel a fenti hármassal semmi gond nem lett volna, ha nem kezdett volna el ez, egy beteges, groteszk irányba torzulni. Ennek a kezdeti lépéseit nem bírták Tamásék már nézni sem, ez elől mentek inkább arrébb. Nem bírtak együtt élni ezzel. Na de mi történik most itt a jelenben?

Vajon a fenti vágyak jelen vannak még az emberiségben? A spirituális, a meditáló emberekben és közösségekben? Ezt mindenki döntse el magában. Szerintem továbbra is jelen van, és sokan vannak akik ezt építik, és vannak akik meg ehhez asszisztálnak. És ez az egész nem csupán egy önmagában álló, "érdekes" jelenség. Nem-nem. Ez sokkal több annál. Ez az egész valójában az emberek Tudatát próbálja eltéríteni a Lélekről, Istenről, a Megvilágosodásról. (annak ellenére, még ha annak nevében is, a "Szent Ügy" érdekében, annak hivatkozására is történnek a dolgok)

És ha belegondolunk abba, hogyha a megvilágosodás, az Istennel való kapcsolódás a legszentebb dolog lehet a földön, vagy a lényünkben, akkor az ettől való eltérítés az milyen erők "játéka"? A kérdés költői...

Same Tune

Visszatérve Olaszországba a fák alá, és a beszélgetéshez: a fiatalemberrel ezekről a jelenségekről elmélkedtünk. Mondta hogy több országon is végig tekintve azt látja, hogy nagyon kevesen látják ezt így, ennyire tisztán. Teljesen egyetértettem vele, hiszen én is ezt látom mindenfelé. Sokan inkább egy rózsaszín ködös álomvilágot szeretnek maguk körül építeni. Még a spirituális, és vallásos vonalon is. Említette a fiatalember, hogy nagyon kevesekkel tud ennyire a mélyére menni ezeknek a dolgoknak, mert az emberek vagy nem bírják befogadni, vagy beindul (vérmérséklettől függően) a hárítás, vagy a támadás.

Nagyon örült hogy ennyi év után sikerült találkoznunk és végre beszélgetnünk. A találkozás elején picit döcögősen indult beszélgetés, a végére teljesen átalakult és feloldódott. Már nem volt kérdés hogy miért is érezte azt a fiatalember ennyi évig, hogy beszélnünk kéne. Ahogy említette, "közös hullámhosszon" voltunk. Same Tune.

- - -

A szemináriumról hazatérve, a következő témák érkeznek majd hamarosan ide, a kolostor udvarára:

- Kérdések, Válaszok
- Minimalizmus



Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén






2016. július 12., kedd

Cabella


Meditáció, patak, a kastély, és a hegyek. A következő blog- bejegyzést majd csak 1-2 hét múlva olvashatod. Most egy kis szünet. Meditációs utazásra indulok egy különleges helyre, az észak-olaszországi hegyekhez. A sahaja jóga meditáció egyik, világszinten is kiemelt helyszínére. Cabella Ligure -ba. Így most egy kis szünet jön itt a blogban.

Azonban ha a nyári kánikulában szívesen hűsölsz itt a kolostor udvarán, és maradnál még, akkor érdemes a régi bejegyzéseket újra elővenni. Akár a tavasziakat, akár a télieket, az őszit, esetleg a tavaly nyáriakat. Kellemes időtöltést kívánok hozzájuk. Nyugalom, rílex, meditésőn, píísz, harmoni. Csak könnyedén. Itt, a kolostor udvarán.



Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén
 





2016. július 9., szombat

Tanítványok


Két könyv kapcsán az elmúlt napokat időutazással töltöttem. A Jézus korabeli vallásos (spirituális?) közösségek, és Jézus tanítványai körében. Nagyon érdekes és tanulságos olvasmányok voltak. A sok dolog közül egyet hadd emeljek ki. Ez azért is lényeges, mert ennek itt a jelenben is nagy hatása van, ráadásul az elmúlt évszázadok és évezredek alatt rengeteg fájdalmat okozott az embereknek. Ez pedig nem más, mint a

Hatalomvágy

ami már ott, a korai keresztények között megjelent. És ami aztán óriási méretűre dagadt az elmúlt évezredekben. Persze voltak olyan részek a fenti írásokban, ami át volt hatva ennek a csodálatától, és ezt emelte ki, de ha az ember meditál, akkor érzi ennek a hamisságát.

Jézus körül

csoportosuló szűk létszámú tanítványok körében is már felütötte fejét erősen ez a jelenség. Az, hogy Jézus tanítása, "üzenete" és személyisége köré majd építsenek egy "szervezetet", egy hatalmi gépezetet, amivel uralmuk alatt tudják majd tartani az embereket, és befolyásuk lesz fölöttük. Ráadásul mindezt Isten nevében! A könyv persze csodálja az ebben részt vevők szerepét, no de hát kérem... na!

Shri Mataji

is többször beszélt arról, hogy Jézus körül és utána hogyan jelent ez meg, és hogyan bontakozott ki. Voltak tanítványok akik ebbe az irányba, az egó és a hatalomvágy eme formájába mozdultak el már egészen korán. De aztán említi más tanítványok esetét, pl: Tamásét, akik viszont ezt nézni sem bírták és inkább arrébb álltak, és egy sokkal szimplább, tisztább üzenetet közvetítettek. Hmm...

Egyéb írásokban

pl. Paul Brunton visszaemlékezéseiből is hasonlókat szűrtem le. Ott is, a Ramana Maharshi körül lévő tanítványok közt is felütötte a fejét hasonló jelenség. Telnek az évszázadok, telnek az évezredek, és az ember semmit sem változik. Vagy mégis? Remélem azért igen. Bár ha most itt a jelenben, a szűkebb látókörömben szétnézek, néha nehéz ezt hinnem...



Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén







2016. július 6., szerda

Brexit 2


Brexit után két héttel, csupán jelzésértékkel, hogy eddig mi történt:

Tőke és pénzpiaci turbulenciák

Ez csupán a kisebbik rossz, a nagyobbik hogy a pánikhangulatban már a több milliárd fontot kezelő angol ingatlanbefektetési alapok is zárolták a számlákat, azaz, az ügyfelek egyelőre nem tudják kivenni a pénzüket. Ezekben az alapokban nagybefektetőktől kezdve, egészen a kis háztartások megtakarításait kezelték konzervatív módon, ingatlanba fektetve. Valós házakba, irodákba, egyéb ingatlankomplexumokba. Most hogy az emberek tömegével akarják kivenni a megtakarításaikat, mert megijedtek, az alapok nem tudják eladni ilyen ütemben az ingatlanokat hirtelen, amelyeknek ráadásul esik is ára, hogy kifizessék az ügyfeleket. Gond van.

A felelőtlen politikusok, 

akik felhergelték az embereket az EU-ból való kilépésre, most egytől egyig távoznak a porondról. A hergelésben, uszításban kiválóak voltak, most viszont nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Nem vállalják a felelősséget. Állítólag ők maguk is meglepődtek az eredményen, és már az is kiderült, hogy semmilyen tervük sincs a mostani helyzetre. Mindenki áll tanácstalanul, néznek körbe egymásra, ide-oda mutogatnak, aztán valami majd csak lesz.

Putyin valószínű mosolyog

a nem létező bajsza alatt, és a kezét dörzsöli az egész történet láttán. Bekéret az irodájába legalább két üveggel a legjobb orosz pezsgőből, nézi a műsort nagy képernyős TV-n, és hatalmasakat nevet közben. PUKKK, és már repül is az újabb pezsgős dugó.

Trump felbátorítva 

érezheti magát, hogy igen, meg lehet csinálni. Bele lehet kiabálni oltári nagy baromságokat felelőtlenül a levegőbe, és imádni fogják az emberek, majd büszkén és bizakodva behúzzák azt az X -et. Make America Great Again. Aztán lesz ami lesz...

Hatalmas bizonytalanság

lehet valószínűleg azokban, akik az elmúlt években kezdtek gyökeret ereszteni Angliában. Tisztességesen dolgoznak, tanulnak, vállalkoznak, családot alapítottak, talán megvették első angliai otthonukat, vagy legalábbis óriási áldozatok árán eljutottak egy tartósabb, hosszabb ingatlanbérléshez. Valamelyest megkedvelték az országot, az új életüket, a környezetet. Velük mi lesz?

Idegenek elleni támadásról

lehet egyre többet hallani, olvasni, hogy a jelenlegi körülmények ellenére növekszik azok haragja, indulata, akik páros lábbal rúgnának ki mindenkit a szigetről, aki nem fajtiszta angol. És ez az indulat egyre nagyobb teret kap. Mi lesz? Visszatérünk a Tiszta-Vérvonal vágyainak világába?

Összefoglalva

Zavarodottság, bizonytalanság, csalódottság, izgalmak, félelmek, hiú ábrándok, keseredettség, de talán legfőképpen a tanácstalanság hangulata lebeg a levegőben. Most vajon mi lesz? Hogyan tovább?

A könnyű válaszok hívőinek,

az összeesküvések rajongóinak persze ilyenkor is nagyon könnyű dolguk van, hiszen a leegyszerűsített világképükbe bőven elég pár szót bedobni magyarázatként: Soros György, zsidók, Bilderbergek, Szabadkőművesek, Gyíkemberek, UFÓK stb. Ők a felelősek és ők a hibásak mindig, mindenért. Most itt ezért is természetesen.

A hullámok

tehát gyűrűznek tovább a Brexit mentén. Két hét telt el azóta hogy Anglia meghülyült, és ezt büszkén világgá is kiáltotta. Csupán két hét. Remélem a hullámok előbb-utóbb elcsitulnak, és nem lesz belőle cunami. Kár lenne.



Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén






2016. július 2., szombat

Shri Mataji Jézus tanítványáról, Tamásról


 Tamás Evangéliuma,
ókori gnosztikus irat

Shri Mataji Nirmala Devi
Tamásról,
Jézus tanítványáról



 
Hasonló témák:

- A Nag-Hammadi kódexek titkos üzenete >>>

- Salamon király kivánsága >>>
 
- Jeruzsálem >>>

- Gnosztikusok >>>



Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén







2016. július 1., péntek

Elmaradt koncert: Emanuel Shulz


Tegnap este Emanuel Shulz koncertjére készültem, de aztán betegség miatt elmaradt. Ő egy osztrák sahaja jógi, aki hivatásszerűen is a klasszikus zene területén tevékenykedik és alkot.
 
Ha elmarad, hát elmarad.
 
Nagy séta a közeli parkban, kellemes nyár esti levegő, majd egy jó könyv, később meditáció és alvás. Kedvelem a hétköznapok egyszerűségét, letisztult hangulatát és nyugalmát.



Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén