2016. január 30., szombat

Országos Hírlap


Különös olvasmányra bukkantam a napokban. 
Az Országos Hírlap legelső számára 1897-ből. 

Érdekes volt olvasni a korabeli cikkeket és híreket. A reklámokat, a kulturális témákat, vagy épp a tőzsdehíreket. Kicsit olyan érzésem volt, hogy az évszázadok talán gyorsabban változnak körülöttünk, mint amennyire mi magunk. Az emberi természet. Erre talán jó példa lehet egy cikk is az újságból:

" A multbalátók.

A prófétálás tudvalevőleg sohasem volt könnyű mesterség, mert aki jövendölni mert, biztosra vehette, hogy a história Sturm Albertje - a következő nap - már rája czáfol és kimondja jövendölésére, hogy "minden alapot nélkülöz". Ellenben minden idők szaporán termelték a multbalátókat, azt a spéciest, amely a legváratlanabb fordulatra is készen volt s a legszenzációsabb fordulathoz is odatapasztotta azt a megjegyzést tudtam! Mikor hire járt, hogy Petőfi a szibériai ólombányákban dolgozik s mikor kitünt, hogy Zichy Nándor voltaképpen karrier-vadásznak tartja Apponyit, mindenkinek elállhatott a szava, de a multbalátók egykedvüen dörmögték: tudtuk!

Mert a multbalátókat váratlan nem lepik meg, váratlan fordulatokat ők egyszerűen nem is ismernek. Most is, amikor az egész világ bizonyos megdöbbenéssel lesi a Dreyfus-ügyben beállott fordulatot: csak ők maradnak nyugodtan, a multbalátók, a Tudtam Gergelyek, akik régen tudták, hogy a fordulat be fog következni. Száz formában ismétlik, hogy mindig ártatlannak hitték a szegény Dreyfus kapitányt s nemcsak párisi, de a budapesti s a legkisebb vidéki kávéházak is hemzsegnek most a Tudtam Gergelyektől, akik három esztendeje rejtegették magukban a titkot, hogy a szegény kapitányt ártatlanul számkivetették az Ördögszigetre.

Tudtam - hangzik Párisban és tudtam - hangzik az utolsó mezővároskában. Ha azonban bekövetkeznék az az ujabb fordulat, hogy a derék Dreyfus kapitány mégis csak csinált valami suskust s ez a mai hűhó csak jól kieszelt manőver, akkor a közönséges világ talán megint megnémul az ámulattól, de a multbalátó akkor is nyugodtan fog pöfékelni. Én istenem - mi ebben a meglepő? Tudtam, ezt is tudtam...
"


* * *

Meditatív ücsörgésünk és ráérős szemlélődésünk
mai helyszíne és padja pedig:


A fotót én készítettem
egy kellemes délutáni séta alkalmával.
Helyszín, Wien Joseph Kainz Park.
Nagyításhoz klikk a képre!



Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén


Ha tetszett, akkor talán ezek is:

- Sína báró >>>

- A haza bölcse >>>

- Békebeli kávéházak hangulata >>>

- A Kert és a Műhely >>>



2016. január 26., kedd

Kisfilm

Olyan ez, mint egy haiku.
Nagyon kevéssel mond el nagyon sokat.




- - -

Ha megérintett, talán ezek is:

- Csöndben dolgoznak >>>

- Minimalizmus >>>

- A hét könyve >>>

- Hangulatkép >>>

- 5 másodperc csönd >>>

- A borbély története >>>

- Zen Születésnap >>>

- 1 kép többet mond 1000 szónál >>>

- Aprócska nesz >>>



Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén





2016. január 23., szombat

A betont is


Idővel még a legkeményebb ellenállások is megtörnek. A beton is. A természet türelmes erői haladnak a maguk útján. Kellő ritmusban, kellő erővel. Nem arroganciával, nem haraggal, nem büszkeséggel, hanem a legnagyobb természetességgel. Szelíden, eltökélten haladnak a maguk útján.

Úgy tűnik, mintha nem történne semmi. Nem látjuk hogyan nő egy fa. Mintha kimerevített kép lenne csupán. Pedig nem. Kis sejtek milliói mozognak a fában minden egyes pillanatban. Fejlődnek, majd elhalnak. Újak teremtődnek, kölcsönhatásba lépnek, tápanyagot szállítanak, begyorsulnak, lelassulnak, megszilárdulnak, rezegnek, vibrálnak, szóval élnek. Élnek, és építik a fát. Mindezt a saját, belső, Istenadta ritmusuk szerint.

Idővel még a legkeményebb ellenállások is megtörnek. Lebetonozhatnak akár egy egész közösséget, egy egész országot is. Viszont a természet türelmes erői haladnak a maguk útján. Kellő ritmusban, kellő erővel. Úgy tűnik mintha nem történne semmi. Mintha egy ledermedt, kimerevített kép lenne csupán. Pedig nem. Kis sejtek milliói mozognak minden egyes pillanatban. Fejlődnek, majd elhalnak. Újak teremtődnek, kölcsönhatásba lépnek, tápanyagot szállítanak, begyorsulnak, lelassulnak, megszilárdulnak, rezegnek, vibrálnak, szóval élnek. Élnek és építik a "fát", a közösséget. Mindezt a saját, belső, Istenadta ritmusuk szerint.

Azt nem tudom, hogy a fa tud-e a többi fáról. Talán igen. Érzékeli a többi fát is. És talán azt is, hogy nemcsak fák vannak körülötte. Hanem fűszál is. Virág, kutya, pillangó, és madár. No meg néha, egy-egy betonkeverő munkás.


Talán a fában nincs is harag. Csupán a ritmus. Az az Istenadta. A számára kijelölt út, idő és erő. És a szerint halad. Ha közben pedig jön a beton, hát halad tovább. Szépen lassan megtöri. Benövi, áttöri, legyőzi, megeszi. Nem bosszúból, nem haragból, hanem... hisz tudod. Igen, abból.

Aztán van hogy betonkeverő munkások egész hadserege jön a fához. Vagy néhány fűrész. Ilyenkor aztán mégis, a fák hatalmas társadalma eggyel kevesebb lesz aznap. Sóhajt egy nagyot az erdő.

Azt nem tudom hogy a többi fa tud-e A FÁRÓL. Talán igen. Érzékelik a társukat. És talán azt is, hogy nem csak az a fa volt a társuk. Hanem körülötte a fűszál. A virág, a kutya, a pillangó, és a madár. No meg alkalmanként az a néhány munkás. Habár, most mintha más lenne a kocsijuk. Hoppá, csodálkoznak a fák. Mintha víztartály lenne most ott, és locsolócső, nem más. Tikkasztó a nyár. Jól jön a víz. Úgy tűnik érti a dolgát a munkás. Néha fűrész, néha víz. Mikor mi. Egy dologért imádkoznak már csak a fák.

Hogy mégis, a kellő arány és ritmus azért meglegyen. Hogy a munkás tudja, mennyi elég a betonból, mennyi elég a fűrészből. Bizony. Ezért imádkoznak a fák, a fűszál, a virág, a kutya, a pillangó és a madár.


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

ui: Ha tetszett, akkor talán ezek is:








2016. január 20., szerda

Falusi történetek: A KazánKirály


Néhány éve részt vettem egy kis emailes társaságban, ahol főleg marketing témákról leveleztünk. Akkoriban még mi is vidéken laktunk Zsuzsával. Imádtuk a falusi életet, és sok minden dolog mellett, hobby szinten kecskékkel is foglalkoztunk. Sok jó sztoriba keveredtünk általuk, és némelyik történetnek még ha humoros formában is, de volt némi marketing tanulsága is. Ezekből egyet-kettőt meg is osztottam akkoriban a levelezőpartnerekkel.

Ezek a levelek, bár marketingoldalról közelítették meg a témát, de talán mégis van egyéb mondanivalójuk is. Olyan, ami miatt csak elférnek itt a kolostor udvarán.

Picit lerövidítettem és megszerkesztettem az akkori leveleket. A főszereplő keresztnevét átírtam, de a sztorik valósághűek. Jöjjenek hát a falusi történetek!


1. LEVÉL

" A természetben, a természettel, azaz Istennel"

avagy Marketingtanítás Karesztól, innen a faluból

Minden héten jár hozzánk egy fazon (Karesz), kecsketejet venni. Hát ő egy igazi, két lábon járó marketingtanulmány a karakterépítésből.

Ha emlékeztek a múltkori könyvre, abban van egy fejezet a karakterépítésről, benne Columbo felügyelőről. Na szóval, Karesz is hasonlóan egyedi jelenség, és az ilyen fajta egyediséget érdemes beépíteni a marketingbe is. Mert Karesz nem csupán egy ember a faluból. Nem bizony. 
Hiszen ő, A KARESZ!

Na de mitől is Karesz a Karesz?
Nézzük a sajátságos karakterét!

Külső megjelenés

Amolyan "öreg rocker" típus féle, 60 év körüli, magas szikár fazon, hosszú loboncos ősz hajjal. Mindig ugyanolyan, egyszerű falusi kopottas ruhát visel.

Tárgyak

- Mindig biciklivel jön hozzánk.
- Mindig van nála bagó, és miközben dumálunk, el is szív 1-2 cigit.
- Mindig van nála szatyor (erről majd később írok hogy miért)
- Mindig egy egyszerű kis műanyag, henger alakú tokból bányássza elő a kecsketej árát.

Kommunikáció

Karesz stílusa és dumája elég laza, néha káromkodik is. Van egy "szlogenje", amit mindig elmond:

"A természetben, a természettel, azaz Istennel"

Ezt ő mindig elmondja, mert nagyon fontosnak érzi a természetet és az Istent is. A fenti szlogenben minden egyes szót, külön nyomatékkal és lassan mond, hogy még nagyobb jelentőséget adjon neki. Tudja hogy a kecskénket Micinek hívják, ennek ellenére Ő rendszeresen bubinak, vagy pubinak szólítja. Rengeteget sztorizik. Mindig történik vele valami. Kórházba kerül, vagy a melóhelyén van valami, vagy csak a régi szép időkről mereng. Vagy arról mesél, hogy mi van a családban, mi van a távoli rokonokkal Európában. Mindig beszél a számára nagyon fontos dolgokról is, pl:

Az értékrendről

Mindig kihangsúlyozza mennyire fontos számára a természetközelség, meg az Isten. Sokat nézegeti a templomot, és állandóan a természetben van. Biciklivel jár gyógynövényeket, meg sima füvet gyűjteni az állatainak. Ezért kell a szatyor, mert abban gyűjtöget. Mindig elmondja hogy imádja a természetet, és a természet gyógyító erőit. Ezért is szereti a kecsketejet, mert tudja hogy nagyon egészséges. Mindig mesél arról, melyik gyógynövény mire jó, és hogy a faluban hol, és merre található. Szereti az állatokat és a természetes ételeket. Utálja a tartósítószeres műanyag világot, és ezt mindig el is mondja. A kellő hangsúllyal és nyomatékkal persze. Alig várja hogy nyugdíjba vonuljon, és kiköltözzön egy tanyaszerű kis helyre. A családja egyáltalán nem osztja az ő értékrendjét, ezt a fajta természetszeretetet.

Szokások

Karesz megmondta hogy minden héten elvisz 1 liter kecsketejet tőlünk. Azt is mondta hogy mindig a hét második felében jön majd, csütörtökön, pénteken, vagy szombaton. Mindig a biciklijével érkezik, plusz a szatyrok. Többször elmondta már, hogy ő szeret korán kelni, kicsit átmozgatni magát, tornázni, aztán reggelizni. Végül kimenni a természetbe, este pedig korán lefeküdni. 6-7 óra körül meghallgatja a Kossuth rádión a híreket, és utána már le is lefekszik. Beosztja a tejet egész hétre, de annyira ízlik neki, hogy mindig elcsábul, és aztán 1-2 napon belül végül is megissza az egészet.

No, hát Ő Karesz, aki ha jön hozzánk, mindig eszembe juttatja a marketing egyik fontos elemét, a karakterépítést.


2. LEVÉL
(néhány héttel később)

Pozicionálás

avagy újabb marketinglecke Karesztól, innen a faluból

Minden szombat reggel, kényelmesen átbattyogok a szomszéd utcába, hogy házi tojást vegyek. Így volt ez ma is. Ahogy kiléptem a kapun, az utcán találkoztam egy ismerős figurával. Kezet fogtunk, beszédbe elegyedtünk. Akkor még nem is sejtettem milyen összefüggések fognak kibontakozni!

Erről az ismerősről annyit érdemes tudni, hogy a néhány héttel ezelőtti levélben említett Karesz-hoz hasonlóan, magas szikár, szintén amolyan "öreg rocker" típus. Csak itt a haj rövid. És sokszor van rajta nagy fekete, modern napszemüveg. Alkalomadtán annyira le tudja magát inni, hogy volt olyan, hogy totál részegen lefeküdt a kerítésünkhöz a földre, és így beszélgetett Baluval, aki persze türelmesen meghallgatta. Beszéde és a szavai még józanon is akadozóak, mintha folyamatosan spicces lenne. Talán az is.

Ma reggel ezzel a figurával futottam össze az utcán, aki a kézfogás után lelkesen dicsérte a kecsketejünket, hogy annak milyen csodás az íze. 

- Hát ezt meg vajon honnan tudja? - gondoltam magamban.

Rögtön jött is a válasz, hiszen folytatta. Mondta hogy megkínálta őt a bátyja (és most jön a lényeg!), Karesz, a KazánKirály!

Emlékeztem hogy Karesz már mesélte, itt dolgozik a közelben egy kis kazános műhelyben, amolyan mindenesként. Így kiderült, hogy ez a fazon, akivel éppen összefutottam az utcán, valójában Karesz öccse. És hát ő pedig azonnal pozicionálta is Kareszt a kazánpiacon (Marketingtanítás), hiszen ő nem egy alkalmazott, nem egy szaki, nem egy vállalkozó, nem egy ugyan olyan kazános mint mások. Dehogyis!

Karesz,
maga a KazánKirály!

(Még ha volt is ebben egy erőteljes, vagány, falusi túlzás)

Na bizony, ez kérem a pozicionálás. Ez az, amikor kiderül hogy Te miben is vagy más mint a konkurencia, hol is van a Te pozíciód az adott piacon, hol is helyezkedsz Te el, és miben vagy más, mint mások. És hát úgy tűnik, mese nincs, Karesz nem is lehetne más, mint maga a:

"KazánKirály"

Csakis a csúcspozíciót foglalhatja el a szakmában. Karesz helye ott van, nem máshol. Jó ezt tudni mindenkinek!

És a legszebb, hogy nem is ő állítja ezt magáról, hanem valaki más. Attól most tekintsünk el, hogy pont egy rokon, mindenesetre a "nagyvilágban", a falusi utca "nyüzsgő forgatagában", így hangzott el a pozicionálás. Karesz, a KazánKirály.

Így megy ez kérem itt vidéken. Dübörög ám itt is a marketing, csak észre kell venni!


3. LEVÉL
(néhány hónappal később)

A KazánKirály visszatér

...és újra leckét ad az életből! 

Talán emlékeztek még Kareszra, "A KazánKirály" -ra, az öreg rocker típusú, biciklis, természetkedvelő fazonra, aki rendszeresen járt hozzánk kecsketejet venni. Hónapok óta nem találkoztunk, mert most nincs tej. Nem tudtam mi van vele.

Ma reggel is mentem tojást venni a szomszéd utcába. Hatalmas hó van nálunk, alig bírtam elbotorkálni. Mindenki havat lapátol, meg nagykabátba burkolózik. Erre mit látok? Valaki biciklivel teker a havas, majdnem járhatatlan út kellős közepén. Fejébe húzott sapka alól "rocker-haj" lobog. Ho-Ho-Ho-Hóóó, Karesz az!

3,8

Lassított, majd megállt. A szokásos "gyűjtögetős" szatyrok a bringán. Köszöntöttem e fagyos reggelen, és kérdeztem merre megy. Mondta hogy tejért, a falu másik végébe. Mert csak ott lehet igazit kapni. 3,8 -asat. (tejzsír százalék) Mert hogy ő aztán annál kisebbet nem iszik! Hááát hoogy?!?! Nincs az az Isten! 3,8 alatt nem tej a tej!

Persze ha van eladó kecsketejem, akkor nem megy át a falu végére. Mert tudja, az ám az igazi. A kecsketej!

Mondtam neki hogy sajnos még nincs. Pár hét múlva jönnek a kisgidák, onnan még kb. egy hónap, és majd utána lesz. Március közepe, vége felé, mondtam neki. Akkor lesz tej, akkor tudok adni. Erre aztán összeszorította, amolyan "Like" jelként az öklét, hüvelykujj az ég felé, majd bökött is párat az ég irányába, felnézett a felhőkre, aztán lassan és jelentőségteljesen hozzátette:

- Majd " Ő " tudja mikor lesz tej!

Azaz, az égiek, az Isten majd tudja mikor lesz tej. Mondtam hogy igen. "Ő" tudja. Búcsúztunk. Továbbtekert a biciklivel, lobogó hajjal bele a havas falusi tájba. A 3,8 -as zsírtartalmak világába...

A KazánKirály még a legnagyobb hóban is tanít.



Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén





2016. január 16., szombat

műveljük meg kertjeinket


Shakespeare

is megjelenik mások mellett Szerb Antal, A varázsló eltöri pálcáját című könyvében. Az egyik rész ami róla szól megérintett, gondoltam megosztom itt is:

"Most visszatér mint tekintélyes ember, akire szülővárosa büszkén mutat. Földbirtokot vásárol, valami olyasmi lesz, amit a mai angolok gentleman-farmernek neveznek: úriember, aki a gazdálkodás örömeinek él. Részt vesz a városka ügyeinek intézésében, barátságos, jó szomszéd, vendégszerető házigazda kis vidéki körében - és az irodalommal, a színházzal nem törődik többé."

Aztán itt több mondaton keresztül is azon elmélkedik Szerb Antal, vajon miért lehetett ez a visszavonulás. Majd folytatja:

"A legegyszerűbb magyarázat az, hogy Shakespeare-ben is élt az angol ember oly erős vágya a falu, a természet után, ő is arra vágyott, hogy szülővároskájában, köztisztelettől övezve, az egyszerű élet nyugalmának és örömeinek éljen. Nem is kell ehhez angolnak lenni. Ez volt Arany János legfőbb álma is:

"Csöndes fészket zöld lomb árnyán... 
S hogy megint ültessek, oltsak."

Talán Shakespeare lelkében is ott rejtőzött mindig a józan és takarékos polgár, s drámáiban végigjárva valamennyi emberi szenvedélyt, végül is ott kötött ki, ahol Voltaire Candide -ja: műveljük meg kertjeinket."

- - -

Milyen szép:

"...műveljük meg kertjeinket."

Látom magam előtt az öreg Shakespeare-t, ahogy elért a sikerei csúcsára, majd visszavonulva, békességben megöregszik egy hűvös kis angliai faluban. És az egyszerű élet nyugalmának él - ahogy írja a szerző. 

Elképzelem ahogy reggelente felveszi viseltes ingét, kertjét megműveli, és délután már csak a munkájában gyönyörködik. Várja a naplementét, addig pedig csodálja a kertet, a levélhullást, a vízcsobogást, az évszakok változásának kellemes ritmusát. Nyugalmas és idilli kép ez. Már-már meditatív.

Mi lehet nagyobb ajándék, mint hogy boldogan át tudjuk magunkat adni, az egyszerű élet örömének és nyugalmának? Semmi. Azt hiszem nincs ennél tovább. 

(Természetesen, csak miután már mi is meghódítottuk Londont és a nagyvilágot. Vagy legalábbis megpróbáltuk.)

- - -

Shri Mataji azt mondta Shakespeare-ről: 

"Nem kétséges, Shakespare nagy, önmegvalósult Lélek volt."


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén




2016. január 13., szerda

utolsó hírlevél


Lezárul egy korszak.
8 év.
Több mint 700 hírlevél.
ge.


A kolostoros blog tovább folytatódik, azonban már hírlevelek nélkül. Már nincs feliratkozási lehetőség, és emailes értesítés sem lesz. Csak a blog, és az itt megjelenő témák. Hasonló ritmusban igyekszem majd írni, mint eddig. Viszont a látogatottságának növelésében már nem kívánok részt venni az emailes hírlevelekkel.

Minden olvasóra rá lesz bízva, hogy benéz ide a kolostor udvarára, vagy sem. Ha elfelejti, hát elfelejti. Ha nem, nem.

13

Az elmúlt 13 évben, amit a sahaja jóga meditációval töltöttem, megfigyeltem egy különleges jelenséget. De ez, szerintem más meditációkra, vagy más témákra is igaz. Az ember talál valami felemelő dolgot, és óriási vágy ébred benne, hogy megossza azt másokkal. De sokszor ez a vágy sokkal erősebb a másik oldalon lévők vágyánál. Ott lehet hogy inkább csak egy kis érdeklődécske van. És ez egyensúlytalansághoz vezet. Most nem csak magamról beszélek. És nem csak a meditációról. Sokszor látom ezt.

Az információ kora

Ma, ebben az óriási ZAJ -ban értéktelenné vált az értékes információ is. (legalábbis annak tűnik, beolvad a zajba) Régen az emberek elzarándokoltak a messzeségbe is, hogy megszerezzenek valamit. Áldozatot hoztak érte. Megszerezték a tudást, tapasztalatot, ismeretet. Utána megbecsülték és értékelték. Őrizték, dédelgették, hasznosították, egymásnak átadták.

Ma mindent készen megkapunk. Bekapcsoljuk a számítógépet (elnézést, a telefont!), és egy szempillantás alatt ott van előttünk, szinte, az egész emberiség összes, több évezredes tudása. És nem tudunk vele mit kezdeni. Legalábbis a nagy többség. Nem értékeli, nem becsüli. És talán sokszor fel sem tudja mérni az információnak a hasznosságát, mélységét és értékét. Lehet az információt felületesen habzsolni a végtelenségig, de ha nem tudjuk megkülönböztetni őket egymástól, ráadásul meg sem emésztjük, akkor mi lesz? Továbbra is, nemcsak a kolostoros blogról beszélek, és nem csak a meditációról. Hanem sok egyéb dologról.

Tele van az internet

- ingyenes nyelvtanfolyamokkal, Magyarország mégis hátul kullog Európában a nyelvtudásban. (szokás szerint persze, lehet ezért is szidni Orbánt, Gyurcsányt, a zsidókat, a románokat, a szlovákokat, az osztrákokat, a multikat, az EU-t, az USA-t, az oroszokat, a menekülteket, a szabadkőmüveseket, és mindenkit) Egy cikkben valaki úgy fogalmazott, Magyarországon egyáltalán nem ciki az, ha nem tudsz angolul. (azt én teszem hozzá, hogy vannak akik még büszkék is rá!) Ez azért elgondolkodtató így a 21. században, nem? És ezügyben bődületes mondatokat lehet hallani akár a nagypolitika, akár a kisemberek szájából. Olyan hozzáállást tükröznek ezek a mondatok, ami számomra valami sötét középkort mutat.

- Tele van az internet azzal, hogyan bánj tudatosan a pénzeddel. Az ország nagy többségének az anyagi helyzete mégis tragikus. (itt is aztán újra csak lehet hibáztatni az egész világot mindenért)

- Tele van az internet azzal, hogy akár egyének, akár cégek, akár városok, országok, mit tesznek azért, hogy sikeresebbé, fejlődőképesebbé, boldogabbá váljanak. Magyarország mégsem tud az információkkal mit kezdeni, és a rendszerváltás utáni évtizedeket, egyértelműen a sikertelenség és a csalódottság légköre hatja át. Legalábbis nagy tömegeknél. Jó, ez a negyedszázad már elment. Na de mit teszünk a következő 25 évért? Vagy azt tesszük, ami Bödőcs Tibor klasszikus előadásában hallható? "ááállunk. vááárunk." Csak ne felejtsük el, miközben mi állunk, várunk, mások haladnak.  

- Tele van az internet a jövő lehetőségeivel, a jövő ötleteivel, fantasztikus dolgokkal, Magyarország meg mintha egyre inkább a múltjába fordulna. Vissza a régi reflexekhez. Vissza Kádárhoz, Horthyhoz, a feudalizmushoz, az urambátyámékhoz, a középkorba, a hűbérurakhoz... (Ki tudja, talán soha el sem mozdultunk onnan? Lehet nem is szeretnénk?)

Sorolhatnám a példákat naphosszat. És direkt nem a meditációról beszéltem. De lehetne arról is, mert "szépen" beilleszkedik ebbe a sorba az is. Ezek a fenti témák és vélemények nem népszerűek. Pláne nem egy olyan embertől, aki külföldre költözött. De hát nem kell ehhez külföldre menni. Látszik ez belülről is. Bár kétségtelen, kívülről nézve sokkal élesebben rajzolódik ki ez a kép.   

Se baj

Nem kell ezen keseregni. Ilyen a világ és kész. Ráadásul azért mégiscsak egyre többen mozdulnak már ki, ebből a fajta szellemi tespedtségből. És ez azért jó hír. Üdvözlendő, reménytkeltő. Ki tudja, talán pont ezek az emberek fogják lefektetni a következő, már egy sokkal tudatosabb, sikeresebb és boldogabb 25 év alapjait. Te vajon köztük leszel, vagy inkább a feudalizmust és a középkort építed?

A vágy bennem továbbra is erős, hogy megosszam Veled a felismeréseimet, a tűnődéseimet, a gondolataimat (vagy akár az idétlenségeimet). Ha kíváncsi vagy rá, akkor itt leszel továbbra is. Ha nincs Benned erős vágy, akkor úgysem fogsz jönni. Kár hírleveleket küldözgetnem, hogy emlékeztesselek az újabb bejegyzésekről. Ez olyan, mintha állandóan noszogatnálak, hogy ne felejtsd el, gyere meditációs programra, vagy tessék megmosni a fogadat! Nem szeretnélek már noszogatni. Felnőtt vagy. Ha valóban érdekel az, hogy mi zajlik itt a kolostor udvarán, akkor itt leszel hírlevelek nélkül is. Ha nem, akkor meg nem. Nem baj.

Pökhendiség ez?

Ha így gondolod az sem zavar. Csak abból tudok kiindulni, hogy számomra is van pár olyan blog, amit úgy olvasok évek óta, hogy nem is értesítenek róla. Egész egyszerűen nem szeretnék lemaradni az írójának a gondolatairól. Tudom hogy több leszek általa, és örülök hogy egyáltalán írja. És ezért képes vagyok hónapokig elzarándokolni a Himaláj... vagyis hogy hetente néhányszor bepötyögni a blogjának a címét. Ennyi áldozatot, ennyi energiát vár már csak tőlem a világ. És én boldogan megteszem, mert fontos számomra az, hogy ott mit írnak. Észben tartom az elérhetőségeket, és néhány naponta begépelem. Aztán elgondolkodom az ott leírtakon. Ennyi.

Ilyen olvasókra vágyom, akik

hajlandóak erre a kolostoros bloggal kapcsolatban is. Ha csak néhány ilyen lesz, azoknak is örömmel elmondom itt a dolgokat. Ha senki, akkor egyedül ücsörgök majd a padokon. Ha sokan meglátogatnak, akkor sokan. Mindegy. Nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg. Nem tömegre vágyom, hanem fényre. Magamban is, másokban is.

Hát ennyi

az újdonság, ennyi a változás. Hamarosan jön a következő bejegyzés. Vagy veled, vagy nélküled.


Üdvözlettel
A Kolostor Őre 

Csak Könnyedén




2016. január 6., szerda

Beszéljünk a sajtról!



Az osztrák Standard magazin most hétvégi számában olvastam egy különleges cikket a sajtokról. Méghozzá nem is akármilyen helyszínről, hanem Kínából. Ráadásul egy úttörőnek számító, kínai sajtkészítőről.

Átalakulás

Kiderült hogy Kínában egyáltalán nincs hagyománya a sajtevésnek. Ami sajt volt az országban, az főleg a külföldiek számára volt a polcokon. A kínaiak nem nagyon ették. Azonban az utóbbi években lassan átalakulnak a folyamatok. 

Részben köszönhető ez annak a bizonyos úttörőnek számító kínai férfi munkásságának is. Aki bizony európai mesterektől tanulta meg a sajtkészítés csínját-bínját, és elvitte hazájába a finom falatokat. 2009 -ben üzemet nyitott, és azóta folyamatosan terjeszti az "Igét". No és persze gyártja is. Kezdetben nem értették miért foglalkozik vele. Nemcsak az emberek, de még a szülei is furcsán néztek rá.

Eredmény

Az utóbbi időszakban, évente már több mint 30%-al növekszik a kínai sajtfogyasztás. 2014-ben már elérte a 70.000 tonnát.

Az Úttörők

A témának lehetne írni a befektetési oldaláról is, ezzel az óriási piaccal kapcsolatos üzleti lehetőségekről, de nézzünk most inkább egy másik szempontot. A dolognak az "úttörő" jellegét! 

Hiszen kezdetben még csak kevesen voltak Kínában akik ismerték egyáltalán a sajtot. Még kevesebben voltak, akik meg is kóstolták, vagy akár rendszeresen fogyasztották. Még kevesebben lehetettek akik erről meséltek is másoknak, vagy akár sajttal kínálták barátaikat. Vagy csak úgy egyáltalán foglalkoztak volna a témával. Odáig meg aztán tényleg csak kevesen jutottak, hogy a sajtgyártás területén dolgozzanak. És most még a trend elején vagyunk. Vajon milyen lesz Kína és a Sajt kapcsolata 10 év múlva? 30 év múlva? 100 év múlva? 

És akkor most már térjünk rá a lényegre! Az úttörőkre.

Figyelj, 

mert mesélek párról!

- Amikor 2000 évvel ezelőtt mindenki Mózest és Ábrahámot "imádja", akkor páran, egy szűkebb kis közösség elkezdi maguk közt, Jézus nevét suttogni.

- Amikor az egész világ azt hitte, hogy a Föld lapos és tányér alakú, akkor hihetetlenül furcsa volt az a gondolat, mi van ha gömbölyű.

- Amikor emberek milliói életére telepedett rá a kommunizmus, és úgy tűnt, hogy a rendszer örök és megbonthatatlan, vajon hányan hittek őszintén abban, hogy hamarosan elmúlik.

- Amikor 20 évvel ezelőtt még nagyképűségnek számított a mobiltelefon, hányan merték azt gondolni, hogy lesznek olyan országok, ahol több mobiltelefonszám lesz, mint ahány lakos van. Ráadásul ha akkor még megemlítette volna valaki a Skype-ot is, mit gondoltak volna az emberek?

- És amikor még most, 2016 Magyarországán, még mindig óriási tömegek hiszik őszintén azt, hogy az egyedüli üdvözítő út az Istenhez, az egy keresztény templomban történik, akkor szerinted ez milyen szituáció?

- Régen mindenki Mózes és Ábrahám nevét énekelte, Jézusét csak suttogni merték. Mi a helyzet ma? Ma a nagy tömegek Jézus nevét éneklik. És a kevesek kiét "suttogják"?

- Lassan egymillió alkoholista országa leszünk, és mégis kinevetik azokat, akik a céges bulin történő részegen asztaltáncolás helyett, gyümölcslevet isznak. Családi, baráti, kollegális, rokoni összejövetelek nem múlhatnak el ital nélkül, és mégis azokra néznek furán, akik meditálnak.

Messzire jutottunk a sajtoktól, ugye barátaim?! Bizony. Pedig a világ távoli sarkában még mindig rengeteg emberre furán néznek, ha nem sushit kér, hanem sajtot. Ez a világ rendje. Nehéz az úttörők élete.





Üdv
A Kolostor Őre


Csak Könnyedén

************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!

2016. január 2., szombat

Az Oltár




Egy olyan témával kezdődjön az év itt a kolostor udvarán, ami egész évre a kellő irányba és mélységbe állítja a figyelmünket.

Részlet Dan Costian úr könyvéből, a Megvilágosodott Bibliából:

"Az oltár képviselte a mikrokozmoszt és katalizálta a szentséget. A szertartás mozdulatai és az építészeti vonalak az oltár felé mutattak, mert még ha kisebb mértékben is, de az jelenítette meg az időt, és az egész univerzumot. Az oltáron, vagy mellette felajánlásokat és áldozatokat mutattak be.

A zsidó vallásban az oltár a szentélyek szentélye a Jeruzsálemi templomban, aminek az alakja a tökéletes kocka (mint a mandala térbeli kivetülése, a Hindu templom környezete). Az elnevezést a keresztények is használták. Az áldozati oltár létezett Egyiptomban, Mezopotámiában, és a Kolumbusz előtti Amerikában. A kereszténységben Golgotát szimbolizálta, Krisztus önkéntes áldozatának helyét. A védikus oltár az időt képviseli, a mozgásban lévő univerzum kerekének szimbóluma által."

Dan Costiantól már olvashattál 

- - -

Mózes II. 20:24

"Földből csinálj nékem oltárt, és azon áldozd a te égő- és hálaáldozatodat..."

Mózes II. 24:4

"Mózes pedig felírá az Úrnak minden beszédét, és felkele reggel és oltárt építe a hegy alatt..."

Mózes III. 9:24

"Tűz jöve ugyanis ki az Úr elől, és megemészté az oltáron az égőáldozatot... "

Királyok Könyve I. 18:32

"És oltárt építe a kövekből az Úr nevében..."

- - -

Shri Mataji

"Még a korai keresztények közt is voltak, akik megtartották a tisztelet Pujáját (Puja jelentése: Istentiszteleti szertartás - ejtsd: Pudzsa) szobroknak, vagy esetleg képeknek, azaz az Anyát és Krisztust ábrázoló üvegfestményeknek. 

Később az emberek elkezdtek egyre racionálisabbakká válni, és nem értették a Puja fontosságát. És már nem tartottak rendszeresen Pujákat, felhagytak a szabályos módon végzett Pujákkal.

Már Krisztus előtt is volt az embereknek egy bizonyos fajta, méretre, speciális módon elkészített tabernákulumjuk (szentély), és kialakítottak egy Puja helyet, hogy imádják azt, akit ők Jehovának hívtak." (1986.05.24.)

- - -

"Az Istenségek megörvendeztetésével keletkezik egy átjáró a Kundalini számára, amin keresztülhatolhat. Azáltal, hogy lesz egy átjáró, a Kundalini felemelkedik és akkor a figyelmetek elkezd eggyé válni a Lélekkel.

Lépésről lépésre haladtok, az anyagtól a finomabb anyagig, a finomabb anyagtól a csakrákig, a csakráktól az Istenségekig, az Istenségektől a Lélekig. Ekkor a Lélek élvezi önmagát. Ott semmit sem kell tennetek. Csak adjátok a Lelketeket a Léleknek." (1980.09.27.)

- - -

"A Puja tényleg egy olyan dolog, amely beindít benneteket. Egy másik birodalomba röpít, tényleg csodálatos. A Puja elvégeztével sokkal többet tudtok árasztani, pusztán a csend által. A bennetek lévő csend maga oly erőteljessé válik." (1980.07.19.)







Üdv
A Kolostor Őre


Csak Könnyedén

*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!