2013. november 9., szombat

Rejtett papírusz a pad alatt

Késő őszi csöndes meditációban ültem a kolostor kertjének egyik padján. Figyeltem a levélhullást, a kellemes, de már egyre hűvösebb időjárást. A múló időt, a nyugalmat, és a táj pihentető, lágy pulzálását. Megérett a pillanat.

Éreztem hogy itt az idő, amikor is engednem kell az Őrbódé hívó szavának, és csendes tűnődésemet már az esti falak közt, a kandallótűz ropogásánál kell folytatnom. Felállva a padról majdnem hanyatt estem, ugyanis a lábam megbicsaklott egy földkupacban. Eddig ez nem volt ott! Mi történhetett? Félrekotorva a földkupacot vettem csak észre, hogy bizony a föld alá beásott, rejtett papírusz köteg volt ott. Ki írhatta? Mikor? És miért? És mi állhat benne?

Izgatottan tettem zsebre, majd siettem az Őrbódéba hogy minél hamarabb elolvashassam az irományt. Égi üzenet ez tán? Vagy valami más? Mindjárt kiderül, gyerünk hát!

Tűz ropogása mellett, és a kandalló halovány fényénél próbáltam kibetűzni, mi is lehet ez az iromány, mikor egyszer csak óriási nevetésben törtem ki! Ha nem ősz lenne, azt hinném április tréfáról van szó, de nem! Valami teljesen más!


Bölcs Balu hátrahagyott üzenete volt az iromány! A maga egyszerű és szerény módján, a távozásakor nem adta át, hanem elásta, rábízva a Sorsra és az időre, hogy pont akkor fedezzem fel, amikor szükséges! Nem előbb és nem később! Balu sem tudta mikor lesz itt az ideje. Nem akarta Ő eldönteni, hanem hagyta hogy a "véletlenek" különös alakulása, és a csillagok kedvező együttállása hozza el számomra a megfelelő pillanatot!

Balu kollegám néhány holdtöltével ezelőtt, az égi kolostorba költözött. Visszatért őseihez a hágóra.


Most már "ott", a finomszintű világ hegyei közt segíti az "utazókat". Azonban távozása előtt még megírta üzenetét a jelenkor vándorainak, és elrejtette azt a kolostor egyik padja alá. Most azonban előkerült, és bölcs Balu utólagos engedelmével megosztom Veled. Hátha használ, hátha segít Neked is, a vándorlásaid során!

Balu tanácsai a jelenkor vándorainak

Ha "vihar" közeleg ne indulj!

Régi kolostorok őrzői, és a vándorok sűrűn kémlelték az eget és a felhőket, figyelve mit is akarnak azok üzenni. Volt szemük a viharhoz. Volt megérzésük a nehéz időkhöz, és tudtak is alkalmazkodni. Amikor viharos időket láttak kialakulóban az ég alján, kétszer is meggondolták útnak indulnak-e.

A jelen kor "vándorai" már monitorokon is figyelik az ég és az élet jelzéseit. Azonban ez sokszor inkább csak elhomályosítja az éleslátásukat. "Vihar" nem csak az időjárásban alakulhat ki, hanem mindenhol. Politikában, gazdaságban, egészségügyben, kultúrában, oktatásban, nyugdíjügyben, csoportokban vagy bárhol. A viharok lehetnek egyéni kis zivatarok, vagy óriási társadalmi tájfunok is. Azonban egyszer minden viharnak vége lesz. A bölcsek kivárják. Mást nem is tehetnek. Tudják hogy nincs értelme a természet emberfeletti erejével harcolni. Az éles szeműek pedig nagyon hamar észreveszik a vihar közeledtét, vagy akár a távozását. Ennek megfelelően lépnek, ráhangolódva a környezet ritmusára. Alkalmazkodásuk nem töri meg az élet rendjét, a harmóniát.

Legyen nálad "tartalék"!

A bölcs vándorok mindig elég étel-ital, és egyéb kiegészítő tartalékkal indultak útnak. A hágón, a hegyeken, és a nehéz terepen még nekünk bernáthegyiknek is védő ital volt a nyakunkon a hordóban az utazók számára. Bundánk alatt pedig a jól tápláltság, az edzettség, és az erő tartalékai segítették izmainkat és a csontjainkat az úton.

A jelenkor "vándorai" sokszor úgy akarnak hosszú "útra" kelni, hogy semmilyen tartalékkal sem rendelkeznek. Nincs a csomagjukban "elemózsia", és nincs a lényükben sem erő, sem elszántság, sem pedig kitartás. Ezek összegyűjtése az útra nem egyik pillanatról a másikra történik, hanem idővel. De már erre is sajnálnak sokszor időt és energiát áldozni. Pedig (még ha nem is tudják) már ez is az "út" része ám!

Ne cipelj több "csomagot", mint amit elbírsz!

A tapasztalt "utazó" tudja jól, hogy ha felesleget cipel, hamarabb elfárad. Nincs szükség kacatokra, lim-lomra, se haszontalan holmikra. A hágón való átkelés, a nehézségeken való átjutásban a felesleges holmi csak hátráltatás. A bölcs utazó pontosan tudja miből és mennyire is van szüksége az életben ahhoz, hogy a nehéz hegyi úton átjusson.

A jelen kor "vándorai" sokszor össze vannak zavarodva. Nem tudják mennyi az elég. Nem érzik mire is van pontosan szükség. A hágók alatti falvak árusai persze szívesen sóznak rájuk szükségtelen lim-lomot, némi csindongut. Aztán majd mi bernáthegyik szedhetjük össze fent a hágón a sok kacatot, amit szétdobálnak az utazók, mert már nincs erejük cipelni, vagy használhatatlan, megromlott, netán idő előtt elkopott. Vagy épp egy újabb árus "kihagyhatatlan" holmiját (és információját) kell batyujukba gyömöszölni, újabb és újabb lim-lomot. Tudd mennyi az elég, és hogy pontosan mire és miért is van szükség! Ennyit kér csupán az Út, a Föld, és az Ég.

Az életmentő kérdés

Segíthetek? A vándorlás sokszor magányos utazás. Azonban még a régi korok kalandorai is találkoztak alkalmanként útitárssal fent a hegyen. Ilyenkor egy kérdés, akár életmentő is lehet. Hiszen a másik ember, talán pont nagy szükséget szenved. Segíthetek? Kérdezték vándorok egymást, vagy mi bernáthegyik csendesen a magunk módján, a hegyen ragadt megfáradt utazóktól.


A jelen kor "vándorai" sokszor annyira sietnek, hogy észre sem veszik ha találkoznak valakivel. Pedig érdemes lenne nyitott szemmel figyelni a tájat, hiszen lehet hogy valaki még nálad is fáradtabb és kimerülltebb ám! Ráadásul bernáthegyikből sincs mindig az összes fent a hágón!





Ilyenkor neked kell feltenned az életmentő kérdést, bizony ám! Azonban azt is tudniuk kell a jelen kor "utazóinak", hogy nagyon sokan felkészületlenül, erőtlenül és felelőtlenül vágnak bele túl nagy "utazásba", és ilyenkor már nemcsak önmagukat veszélyeztetik, hanem a feléjük segítőkezet nyújtók életét is! Erre is azért, figyelj oda ám!

Képezd magad!

Előrelátó és bölcs utazók, két út között is, félidőben hangolódtak, tanultak, képezték magukat. Tapasztaltabb vándorok beszámolóit hallgatták. Ismereteket gyűjtöttek. Figyelmesen szemlélték az írásokat és a tanítást, hogy az őket megelőzőek bölcsességének fényéből rájuk is vetüljön némi hasznos tudás.

Mai korok utazóinak is ez a legjobb tanács. Gyűjts ismereteket, tudást és tapasztalást, hogyha indulnod kell, akkor tudd, valaki átélt már hasonlót, és jó hogy ott van a puttonyodban ez az ismeret, és ez a tudás. Felkészültebb lesz az utazás.

Légy iránytű!

Sokszor egy egyszerű útmutatás lehet a legtöbb amit adhat, és amit kaphat az ember a kóborlás, az útkeresés során. Nem volt ez máshogy régen sem, mint ahogy ma sem.

Egy pontos térkép, egy precíz iránytű hatalmas áldás. A helyes útmutatás nagy segítség, megkönnyíti az utazást.
Egy hang, egy tábla, egy jelzés, hogy merre is van a jó irány, bizony megkönnyíti a "vándor" sorsát. Tudni hogy merre van a hegy, a hágó, merre lesz a legközelebbi ösvény, a forrás, netán egy kolostor, és a bernáthegyi mentőkutyák, nagy könnyebbség a vihar, és a hegyi út során.

Légy hát barátom egy jó iránytű, aki segíti az eltévedtek, a megpihenni vágyók, és az utadba kerülő hegyi vándorok útját!
Ha így teszel, öröm lesz az élet, vidám lesz a táj, és nem fog gyötörni lelkiismeret furdalás. Mint aki jól végezte dolgát. Mint aki beteljesítette a Sorsát. Elégedettség, békesség, és jóindulat lesz az ég alatt, megnyugszik a hegy, tavasszal pedig ismét járhatóak lesznek a hegyi ösvények, és újra csak kivirágzik a táj. Nem marad más a vándorok lelkében, csakis a barátság, az öröm, a béke és a boldogság...

Barátsággal
Balu